Minden baba zseni

A mamák szerint ez mind lehetséges, a tudomány korábbi állása szerint azonban csak véletlen. Ám a legújabb kutatások már azt támasztják alá, a babák sokkal okosabbak, mint eddig hittük volna. Sőt, még nálunk is okosabbak. A tudomány korábbi álláspontja szerint a gyerekek 1,5-2 éves korukig nem féltékenyek, ezért is ajánlják a kis korkülönbségű gyermekvállalást. Ezzel ellentétes a legújabb kísérlet eredménye.

A kísérlet során hat hónapos gyerekeket vizsgáltak. A szobában három személy ül, a baba, a mama és a kísérlet vezetője. A baba nyugisan fekszik, nézelődik, miközben a kutató a mama kezébe ad egy könyvet és megkéri a szülőt, hogy előbb merüljön el a könyvben, majd úgy beszélgessen vele, hogy egyáltalán ne nézzen közben gyermekére. A gyermek végig látja a mamáját, nézelődik, de nem sír. Majd a kísérletvezető behoz egy élethű játékbabát, és beleülteti a mama karjába: most ezzel kell foglalkoznia a mamának. A nő látványosan gügyög a játékbabához. Ebben a pillanatban megszűnik a gyerek jókedve, rugdos, majd elkezd üvölteni. A mamák többsége azt mondta, még soha nem látta így üvölteni a gyerekét.

Nem felejtenek

Megdöbbentően finom a vizuális érzékelésük, a legkisebb különbségeket is képesek észrevenni.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a piciknek nincs, vagy csak nagyon rövid a memóriájuk. Ezzel ellentétben épphogy kristálytiszta és hosszú. Épp ezért nem is kéne megdöbbenni, amikor egy, sőt két héttel egy kisebb-nagyobb sérelem után egyszer csak beleharap, -rúg, -csíp testvérébe a kicsi. Egyszerűen azért, mert eszébe jutott a múltkori sérelem.

Értelem és érzelem

A kutatások kimutatják, hogy az érzelmi jólét milyen fontos a gyerek későbbi egészsége szempontjából. Vannak olyan „mérföldkövek”, amelyek ha kimaradnak, akkor a későbbiekben problémája lehet az olvasással, írással, iskolai teljesítménnyel. Ahelyett, hogy a védőnők, gyerekorvosok a kötelező vizsgálatokon azt kérdeznék, kúszik, ül, mászik, jár-e már a gyerek, sokkal fontosabb lenne azt kérdezni a szülőktől, hogyan osztják meg életüket a picivel. Már ekkor is látható, hogy zárkózott, magába forduló-e a gyerek. Aki rosszul vagy nem reagál új személyek közeledésére, szociálisan érzéketlen vagy túlontúl önző, azoknál ezt speciális játékokkal, kellő odafigyeléssel már egész pici korban kezelni kell.

Mit üzen a mimika?

Ugyanezek a kísérletek bizonyították, hogy 6 hónapos korunk előtt is tudunk érzelmeket mimikával párosítani, arcról leolvasni.

4 hónapos babákkal kukucsot játszottak. A babák rajongtak a rongy mögé bújó, széles mosolyú nénikért. Ám a negyedik felkukkanásnál a nő szomorú arcot vágott. A válasz: a kicsik elfordultak, és elutasították a szemkontaktust, elment a kedvük a játéktól. A szemkontaktus elutasítása (még az állatoknál is jelzi az aggódást, az aggodalmat). Érdekes volt, hogy a mérges mimika is felkeltette a babák figyelmét, de arcuk nem tükrözött boldogságot. Mindebből arra következtetnek a kutatók, hogy a gyerekek már 4 hónapos korukra megtanulják bizonyos gesztikulációk értelmét.

További kutatásokkal is bizonyították a babák finom érzékelését: egy kísérletben 7 hónapos kisgyerekeken 64 elektródás EEG-vel mérték az agyhullámokat, miközben különböző fotókat mutattak nekik ugyanarról a nőről. A nő minden fotón a félelem és a vidámság különböző árnyalatait mutatta.

Nem baj, ha sír!

Az egyik legkorábbi érzelem meglepő módon az empátia, melynek hiányára sok szülő büszke (az ő gyerekét senki sem tudja felidegesíteni), pedig sokkal inkább figyelmet érdemelne az empátia hiánya.

A kísérlet során 2-4 hónapos síró kisbaba mellé helyeztek több hasonló korú, jókedvű babát. A legtöbb gyerek (a jókedvűek) egy ideig nézték a másikat, majd egyre rosszabb lett a hangulatuk, végül elkezdtek sírni. Miért? A legegyszerűbb rávágni, hogy egyszerűen zavarta őket a sírás mint zaj. Ám a kísérletek nem ezt bizonyították, ugyanis ha a saját sírásukat (azonos hangerővel) lejátszották nekik, az nem váltotta ki ezt a reakciót.

Ezek a kísérletek és tények kifejezetten a csecsemőkorra igazak, 6 hónapos korban elkezdenek halványulni. Úgy 13-15 hónapos koruk körül a kicsik már megpróbálják vigasztalni társukat. A kísérletek során a legmeghatóbb az a pillanat volt, amikor a totyogó kisgyerek a saját mamáját vonszolta oda a másikhoz, hogy segítsen megvigasztalni azt.

Variációk gügyögésre

Mit tehet azért, hogy gyermeke minél hamarabb beszélni kezdjen? Az egészséges gyerekeknek ösztönszerű igényük, hogy minél erősebb viszonzott kapcsolatuk legyen a szülőkkel s a külvilággal. Ha ön néha egyáltalán nem reagál gyermeke új hangjaira, gügyögésére, máskor meg ok nélkül is foglalkozik vele, nem sokat segít neki a beszéd elsajátításában. 8 hónapos gyerekeket két csoportra osztottak, és a termet rádióhullámos mikrofonnal szerelték fel. Az egyik csoportban a szülőknek azonnal lelkesen reagálniuk kellett, ha a baba gügyögött, egyébként nem kellett foglalkozniuk a gyerekkel, míg a másik csoportban a gyerek reakcióitól függetlenül kellett a mamáknak játszaniuk a kicsivel. Nem volt meglepő az eredmény: az első csoport babái sokkal gyorsabban fejlődtek, mint akik nem kaptak visszajelzést. Ráadásul a szülők – anélkül, hogy tudatosult volna bennük – napról napra javították a gügyögés minőségét. Amíg a mama ugyanarra a gügyögésre felfigyelt az első napokban, pár héttel később már nem reagált. Ám az új „értelmesebb” szóképzésre ismét válaszolt.

A tévéből nem fog tanulni!

Egyes szülők hisznek abban, hogy miközben a gyerek játszik, idegen nyelvű tévécsatornákra kapcsolva, háttérzajként megtanulja majd a nyelvet is. Bár a gyerek megpróbálhatja utánozni a hallottakat, ám mivel nem kap válaszreakciót, nem is fejlődik tovább.

Érdemes a kicsiket korán idegen nyelvhez szoktatni, de csakis nyelvi környezetben, játékosan.

Alapos megfigyelések

Meglepődik, hogy kisbabája szívesen ismerkedik vagy néz idegen embereket is? A kutatások azt a tényt támasztják alá, hogy az apróságok sokkal alaposabban néznek meg mindent, mint mi. Egy egész érdekes kísérlettel bizonyítható, hogy részletgazdagabban látnak nálunk: 6 hónapos babáknak csimpánzfotókat mutattak. Míg a felnőttek két hasonló csimpánzt, sőt akár más rasszba tartozó embert is nehezen különböztetnek meg, addig a kicsik egyértelműen meg tudták ezt tenni. Hogy mivel bizonyították ezt a kutatók? A babák egy-egy csimpánz képét csak addig nézték, míg az új volt, utána elfordultak, mással foglalkoztak. Ám ha egy másik csimpánz fotóját mutatták nekik, ismét lelkesek lettek: nem véletlen, hogy a babák imádnak kiállításokra járni, a mama hasára kötött kenguruból bámulva a festményeket. Sajnos a kutatások alapján ez a csodálatos képességük visszafejlődik, ahogy egyre logikusabban, felnőttesebben kezdenek gondolkodni. (Fitt Mama)