Már négyszer futotta körbe a Földet

Zenész és művész ízig-vérig, két éven át az Ifjú Sziveket is vezényelte (felesége, Csilla, az együttes táncosa volt), játszott a Szlovák Rádió zenekarában, tanított zeneiskolában, emellett minden porcikájában ott a sport is. Sem a hegedűről, sem a futásról nem tudna lemondani, bár a hegedűt, amióta nyugdíjas, már nem veszi olyan komolyan. – Ha hívnak, három hétig gyakorolok, hogy hozzam a formámat, mert az sem megy úgy, hogy ma előveszem, s holnap jól játszom. Sokat segített az atlétika abban is, hogy ha holnap fellépésem lesz, tudom, előző nap nem hegedülhetek négy órát, mert akkor föl se emelem a kezem. Az atlétika tanított meg pihenni is...

A futás régi nagy szerelem – fiatalos alkata láttán hihetetlen még kimondani is: 1956-ban kezdődött. Azóta edz: – Ötven éve úgy mentem az erdőbe, hogy egy cetlire felírtam, mit fut Iharos és Rózsavölgyi. Tízéves koromtól futok, pedig mindenki tiltotta, hétéves koromban olyan beteg voltam, hogy félévig feküdtem.

A magasságához képest negyvenkét kilójával vékonydongájú fiúcska volt. A futásban gyorsaságával kezdett kitűnni. Tízéves kora óta hegedült is, tizenhat évesen ment először futóversenyre – ez a párhuzam mindmáig végigvonult életén, pályafutásán, néha megkönnyítve, néha nehezítve dolgát. – Sokat futottam, kétszáz kilométert hetente, amellett munkába jártam, és főedző voltam az Interben.

Harmadmagával ő alapította 1972-ben az Inter atlétikai szakosztályát, 1990-ig naponta kijárt. A második évtizedben a sportfunkciók is gyarapodtak, a nyolcvanas években, bár pénzt ez nem hozott, nem hiányozhatott a pozsonyi rendezvényekről. – Éreztem, hogy ha négy-öt órát ácsorgok a stadionokban, szélben, hidegben, hazajövet már nem tudok felmelegedni, kiegyenesedni. Egyik napról a másikra úgy döntöttem, elég volt.

Nem is próbálja tagadni, nagyon fájt a szíve: – Máig fáj – ismeri be. Szervezni nem szervez, de a mai napig fut. Egészségileg nagy plusz a zenésznek, ha egy-két órát kint van a levegőn. – A hetvenes, nyolcvanas években szigorú volt a napirendem: hatkor keltem, tíz perc múlva nekivágtam az első húsz kilométernek. Reggeli után elmentem munkába, kilenctől egyig hegedültem, fél kettőtől négyig már futottam másodszor, megettem egy kiflit, s mentem ki az Interre, ott este fél nyolcig, nyolcig húztam. Minden teher a feleségem vállára nehezedett.

Ha egészsége engedi, évente ötezernél több kilométert húz le. Ha nem futhat, biciklizik. Az ilyen fanatizmus tartást ad az embernek, s egyben óriási önfegyelemre tanítja. – Ha elterveztem, hogy hat órát hegedülök, akkor az úgy is volt. Ez is ugyanolyan pontos program alapján történt, mint a futás, amelynek ötven éve minden apró részletét beírja az edzőnaplóba.

– Az nekem kevés lett volna, hogy csak futó vagyok, de az is igaz, hogy a futásról sohasem tudtam volna lemondani. Mondom, legalább egészséges maradt. Válasza őszinte: – A szívem az igen, de a lábamat tönkretettem. Azért, mert nekem semmi nem elég. Nem azért futok, hogy egészséges legyek, hanem azért, hogy győzzek.

Még ma is. Ha közel van, nem hagyja ki a veterán világ- és kontinensversenyeket – negyvenéves kora óta 126-szor nyert! Ötven év alatt négyszer futotta körbe a Földet, találkozásunkkor azzal dicsekedett, hogy 164 ezer kilométernél tart. (Urbán Klára)