Kövek a kiválasztó rendszerben

A fokozott kalciumürítés másik lehetséges módja az, ha az elfogyasztott táplálékból a kívánatosnál több kalcium szívódik fel az emésztőcsatornában. Normális körülmények között ezt a szervezet szabályozza, ám a belek egy speciális – ma még részleteiben nem tisztázott – megbetegedése esetén ezek a jól szabályozott felszívódási kapuk a kalcium előtt megnyílnak és az ásványi anyag szinte elönti a szervezetet. Azonban a vér kalciumszintjének minden körülmények között állandónak kell maradnia, mert a normálistól eltérő mind az idegrendszer, mind a szív működését veszélyezteti.

Ha tehát a külvilág felől kalcium többletterhelés jelentkezik, a létfontosságú szervek védelme érdekében a szervezet nyomban kiválasztja a vizelettel a felesleget: a vesekő keletkezése még mindig kisebb biológiai kár, mint például a szívműködés leállása, ami azonnali halált jelentene.

A fokozott kalciumürítés e két alaptípusa (a vese eredetű vagy a bél eredetű) az ismétlődően veseköves betegek többségében kimutatható. Az esetek kisebb részében más, mégpedig hormontermelő szervek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy) kórjához társulhat hasonló állapot. Fokozott kalciumürítést és veseköveket okozhat – tartós szedés esetén – több gyógyszer is, például az allergiás és immunbetegségek ellen használt szteroidkészítmények, de különösen a D-vitamin, ha túlzott mennyiségben adagolják.

Nagy probléma, hogy a gyógyszertári forgalomtól elkülönítve is kapható, sőt sokszor intenzíven reklámozott multivitamin preparátumokat a legtöbb ember orvosi kontroll nélkül szedi, nem is sejtve, hogy ezzel akár túlzott D-vitaminhatásnak is kiteheti szervezetét. (A D-vitamin fő hatása, hogy növeli a kalcium felszívódását a bélből, ami bizonyos határig hasznos jelenség, ám eltúlozva, a fentebb vázolt kóros folyamatokhoz vezethet.) Mindezen ismeretek ma már nem csupán a kutatói érdeklődés célpontjai, hanem a napi orvosi gyakorlatban is hasznosulnak.

A fokozott kalciumürítés jól vizsgálható, megfelelő diagnosztikus rendszerben felismerhető és okait napjaink orvostudománya csaknem minden betegnél képes felderíteni.

Fontos tudni, hogy a kőképződés hátterében álló fokozott kalciumürítés mindegyik formája kezelhető, azaz a vizelet kalciumtartalma a normális szintre mérsékelhető. E célt a vese eredetű rendellenességben egy olyan gyógyszer alkalmazásával lehet – ráadásul igen olcsón! – elérni, amelyet más célokra közel fél évszázada használ az orvoslás. E készítmény nemcsak az újabb vesekő keletkezését gátolja, hanem megszünteti a csontokból való folyamatos kalciumvesztést is, vagyis a vesekő mellett a kései szövődményként várható csontritkulást is kivédi. A bél eredetű folyamatban beválhat a kalciumban szegény diéta, amit azonban nem minden beteg képes életmódjába illeszteni, s ilyenkor ugyancsak gyógyszerek segíthetnek. A legtöbbször étkezési eredetű citráthiányt szintén gyógyszeres úton lehet mérsékelni. Az említett gyógyszerek nem új készítmények, csupán a vesekő megelőzésében való alkalmazásuk alapul modern kutatási eredményeken. Hatásuk igen frappáns, mert a kőtermelés üteme a legtöbb esetben a tizedrészére lassul: így például az addig évente érkező vesekövek helyett csak 10-20 évente képződik újabb kő.

Néhány szempontot azonban mindenképpen tudni kell a vesekövesség gyógyszeres profilaxisáról. Az első, hogy e szerek nem gyógyítják meg a fokozott kalciumürítés hátterében álló kóros eltérést, csupán normalizálják a kalciumvizelést - mindaddig, amíg a beteg szedi a gyógyszerét!

A vesekövességet megelőző gyógyszerelés tehát élethosszig tartó. A másik fontos ismeret az, hogy az újabb kövek megelőzéséért a beteg legalább annyit tehet, mint orvosa. Beigazolódott ugyanis, hogy a vizelet hígítása – bőséges ivással - közel azonos mértékben gátolja az újabb kőképződést, mint a megelőző (profilaktikus) céllal szedett gyógyszerek. Ideális eset az, ha a jól beállított gyógyszer mellett a vizelet mennyisége a napi 2 literhez közelít. Lényeges, hogy ez mindennap így legyen, hiszen amikor a vizelet – akár átmenetileg is – töményebb, olyankor semmi akadálya az újabb kőképződésnek, vagy a már meglévő kövek vastagodásának.

Az összes fejlett országban igen sok beteg küszködik az ismételten termelődő kalciumtartalmú vesekövekkel, amelyek a legenyhébb esetben is heves fájdalmakat okoznak. Nem ritka azonban, hogy gyulladás, magas vérnyomás, vagy a vese károsodása a következménye.

A már létrejött vesekövek urológiai ellátásában az elmúlt évtized nagy előrelépést hozott. Míg 10 éve az urológiai műtétek közel felét vesekő miatt végezték, manapság a betegek zömét úgynevezett lökéshullámos kőzúzással szabadítják meg a köveitől – a műtétnél olcsóbb és kevésbé veszélyes módon. Sajnos, kevésbé lehetünk elégedettek a kőképződés hátterének felderítésében elért eredményeinkkel. A szükséges orvosi ismeretek rendelkezésre állnak, mégis csak a betegek kisebb részénél kerül sor az ismétlődő vesekövek eredetének keresésére.

A gyógyszeres kőmegelőzés módszereivel az újabb „kő-epizódok” többsége elkerülhetőnek látszik, ami a betegnek kevesebb szenvedést, míg a társadalomnak az egészségügyi kiadások hatékonyabb felhasználását ígéri.