Kell-e a császármetszés?

A napokban egy amerikai sztár kérte, hogy császármetszéssel szabadítsák meg a babájától, mert nincs türelme tovább viselni a megpróbáltatásokat. Különös óhaját egy orvos teljesítette is. A hírességek közül egyre többen választják a kitűzött szülési időpont előtt körülbelül egy hónappal végrehajtott császármetszést. Ennek sokszor nem is a kényelem, hanem az a célja, hogy elkerüljék a terhesség utolsó hónapjában a hasfal végleges megnyúlását.

A Népszabadság által megkérdezett nőgyógyász nem ért egyet ezzel a gyakorlattal. Azt mondta, az élet nem úgy működik, mint egy italautomata: bedobom a pénzt, kijön a gyerek. Ha gyereket vállal az ember, vállalja a vele járó örömökkel és kellemetlenségekkel együtt. Azt kellene megérteni, hogy a gyerek nem az ember tulajdona.

Több nőgyógyászt is megkérdezett a lap munkatársa, akik elmondták, a császármetszés többe kerül. Az ügy persze súlyos etikai kérdéseket is felvet: önmagában a császármetszés kérése is. Az pedig, hogy a szükséges időnél rövidebb ideig engedi az anya a magzatát fejlődni, tovább terheli az ilyen kéréssel orvoshoz fordulók felelősségét és a beavatkozók etikai magatartásának megítélését.

A császármetszések aránya az elmúlt húsz év alatt a háromszorosára emelkedett, ma mintegy harminc százalék. A WHO szerint viszont nincs olyan területe a világnak, ahol a 10-15 százalék feletti császármetszési gyakoriság indokolt lenne.

Az orvosi indok nélküli, előre eltervezett császármetszés kérdése világszerte megosztja az orvostársadalmat. Nyugaton számos orvos igyekszik igazolni, hogy a hagyományos szülés „a természet elfuserált találmánya”. A fő érvük, hogy károsítja a medencefenék izmait, inkontinenciát okoz. Jóllehet: orvosi szempontból, alapesetben szinte minden szakirodalom a szülés természetes módját tartja kockázatmentesebbnek. (N. SZ.)