Ha a gyerek örökösen ellenkezik...

Minden gyereknek vannak veleszületett és örökölt tulajdonságai, amelyek a környezet hatására is változnak. Visszatükrözik a családon belüli és a társadalomban uralkodó helyzetet. Tegyük fel a kérdést: a mai társadalom önzőbb, hisztérikusabb, agresszívabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt? A választ alighanem mindenki tudja. Keressük a betegségek okait, pedig leggyakrabban a családi környezet, a nem megfelelő nevelés, a családban uralkodó légkör okozta zavarokról kellene beszélni. Régen a családok nem bomlottak fel olyan könnyen, a kapcsolatot gyakran a gyerek miatt tartották fenn. Manapság, amikor a gyerekek végignézik a szülők válását, tapasztalják a szeretethiányt, milyen példát vigyenek magukkal az életbe?

A szomszéd gyermekénél könnyebben észrevesszük a problémát, ám a sajátunkkal általában elnézőbbek vagyunk. Nem szívesen valljuk be, hogy valamit elrontottunk... Melyek azok a jelek, amelyek alapján valóban indokolt az aggodalom?

Az a legjobb, ha nem hunyunk szemet a kis rossz felett sem, a nagyobbakat pedig megpróbáljuk elkerülni. Komolyan el kell gondolkodni, ha gyermekünk önző, haragos, fölényes stb. Többé-kevésbé normálisak ezek a jelenségek, hiszen nincs ember hiba nélkül, de a harag, az önzés és a fölényes magatartás, a zárkózottság, az érzékenység ne legyen beteges méretű. Vannak gyerekek, akiknek jó természetük van, de vannak elviselhetetlenek is. Ez nem a nevelés és a szülők hibája. Feltétlenül szakemberhez kell fordulni, ha a gyerek például teljesen elutasítja a kommunikációt, nem akarja a feladatokat elvégezni, nem hajlandó bekapcsolódni a közösségbe, ha fél, agresz-szív, vagy „más” a viselkedése, mint a többi társaié.

Meddig fogadható el a fent leírt viselkedés?

Az óvodáskorú gyerekek viselkedési zavarai esetén például nem jó, ha azonnal pszichiáterrel próbáljuk megoldani a problémát, mert egy hároméves gyerek épp dackorszakát éli. Gyakran azért viselkedik úgy, mert a szülők nem tudják kezelni a helyzetet. Elég lenne másoktól tanulniuk vagy áttanulmányozniuk a nevelési alapismereteket. A hisztéria gyakran a szülők nem megfelelő reakciója által kiváltott düh. Súlyos okai lehetnek, ha a gyerek hisztérikusan próbálja magára irányítani a figyelmet, s később, a serdülőkorban megmutatkozik nehéz természete vagy a szülő túlságosan autoriter hozzáállása.

Egyik olvasónk arra panaszkodott, hogy gyermekét gyakran bántalmazzák, s ahelyett, hogy sírna, inkább nevet. Mivel magyarázható ez?

Ha a gyerek nevet, miközben bántalmazzák, az azt jelenti, hogy nem fogja fel kellőképpen a helyzetet, vagy alacsonyabb a fájdalomküszöbe, ami szintén a „másság“, esetleg az autizmus jele lehet. Ha ő bántalmazna másokat, talán azért tenné, hogy erősebbnek mutatkozzon, vagy levezesse azt a feszültséget, amit a látottak, átéltek okoztak neki.

Vannak gyerekek, akik mindig mindennek ellentmondanak. Néhány szakember ezt az önálló személyiség jegyének tartja...

Ha ilyet tapasztalunk, figyelembe kell venni az életkort, és az aktuális fejlődési stádium szerint cselekedni. Nem helyes erős személyiségként értékelni az örökös ellenkezést, bár igaz is lehet, de csak részben. Több szempontot is figyelembe kell venni, mert ha a gyerek erős személyiség, akkor is köteles tiszteletben tartani a szülőt. Nem szabad megengedni, hogy azt csináljon, amit akar, hogy uralja a helyzetet, mert akkor pszichopata személyiséget nevelünk belőle. Az erős személyiséget nem az ellentmondás, a harciasság, az önmaga előtérbe helyezése jellemzi, hanem épp ellenkezőleg: az empátiaképesség, az önuralom, mások véleményének elfogadása, a megfelelő tolerancia olyan kérdésekben, amelyeket tolerálni lehet. Ez folyamatos, nagyon nehéz munkát jelent.

Mi segíthet ilyenkor a szülőnek?

Semmi más, csak a nevelés, a megfelelő irányítás, ami figyelembe veszi az ilyen gyerek jellemvonásait. Például semmit sem szabad erőszakkal csinálni, parancsolva. Észszerű érveket kell felhozni, határozottan és szeretetteljesen. Az átélt helyzetek alapján utólag megmutatni neki, hogy a szülők az ő javát akarják, hogy bizonyos hierarchikus rendet tiszteletben kell tartani. Ha mindig csak azt akarja csinálni, amit szeret, hagyni kell, hogy élje meg a kudarcot, és utána ne sajnáljuk őt. El kell neki mondani, hogy az lett, amit akart, hogy néhány kellemetlenséget elkerülhetett volna, ha hallgatott volna a jó szóra. A legkisebbeknek felesleges a végtelenségig magyarázgatni a dolgokat. Mindenki úgy nevel, ahogyan őt nevelték. Néhány rossz mintát megismétlünk.

A szülők gyakran hárítják gyerekeik hibáit a barátokra. Valóban ők a hibásak?

Biztosan hibásak a rossz barátok is, ám ugyanúgy a szülők is, mert ellenőrizniük kellene, kivel barátkozik a gyerek, hova jár, mit csinál a barátokkal. Ha otthon nyugodt, kellemes és ingergazdag a légkör, nem fog rossz társaságba kívánkozni.