„Főleg az arcüregre vagyok érzékeny”

Mások teljesen természetesnek veszik, hogy az egészségről való gondoskodás benne van a pakliban. Riszdorfer Richárd, a híres komáromi kajaknégyes strógja, aki Soós Tibor mester szerint „a világon az egyik legjobb stróg”, is mindjárt arról kezd beszélni, hogy „a felkészülés számomra mindennapi munka, s ezen belül tesszük a dolgunkat úgy, mint mindenki, aki munkába jár.” Mondja ezt a maga ismert nyugodtságával. Csak a versenyek alatt pörgeti fel magát. S ezt pedig mesteri szinten.

Ahhoz persze, hogy pontosan a kitűzött napon, annak is előre megszabott percében történjen mindez, ugyanolyan fontos, hogy a hajó mind a négy tagja ép és egészséges legyen. Talán sokan emlékeznek, hogy a sydney-i olimpia előtt Bača Gyuri, aki akkor még ebben a hajóban ült, kezét törte, s ez bizony megzavarta a munkát és a szereplést is. Természetesen hasonló eset bárkivel megeshet. Ezt tudják a fiúk is. Mégis úgy mondják: „Százszázalékos biztonság nincs. Elég, ha az ember valamit nem úgy csinál, ahogy kell, s néha észre sem veszi, hogy baj van, elkezd fájni a válla. Ha még be is gyullad, akkor aztán várhat, míg újrakezdheti a munkát – mondja Ricsi. Ráadásul, mint általában a vizesek, ő is érzékenyebb az arcüregekre. – Ez ellen nem lehet védekezni, nekem akkor is vízre kell mennem, ha esik, ha fúj. Sós spray-vel próbálok védekezni, vagy ha érzem, baj van, gőz fölé hajolok, hogy ne kelljen antibiotikumot szednem.”

Az óvatosságból soha nem elég, viszont óvatos duhajból nem nagyon lesz világbajnok. A kettő látszólag ellentmond egymásnak, s talán nem is csak látszólag. Ezért is nehéz megtalálni az optimális megoldást. Nem duhajkodni kell, hanem ésszerű és átgondolt program szerint élni és dolgozni. „Nekünk is van egy jól bevált receptünk, de ahogy telnek az évek, sok minden változik nálunk is. Ha Komáromban készülünk, hetente legalább kétszer kézbe vesz a gyúró, kinn a csónakházban van pezsgőfürdő és szauna.”

A komáromi fiúk élvezik, hogy ősszel és tavasszal általában öt-öt hetet töltenek Amerikában, s a versenyidőszakban pedig Dunavarsányba, vagy a csehországi Račicébe járnak. „Amerikában hamarabb jutunk vízre, ez az előnye. Komáromban viszont nagyon jók a feltételek, így nem igazán szeretünk utazgatni” – vallja be Ricsi.

Ami az orvosi ellátást illeti, mint az élsportolók zöméről, róluk sem gondoskodnak úgy, ahogy kéne. Az idei felkészülés során a szövetség legalább annyit tett, hogy az amerikai út előtt és után is vérvizsgálatot végzett, s ennek alapján kidolgo-zott egy vitaminprogramot.

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de annak a négy fiúnak, akitől a közvélemény aranyat vár Kínában, saját háziorvoshoz kell fordulnia, ha baj van...