Flórián László követségi tanácsos

„Kényszer, hogy tegyünk valamit az egészségünkért, mindenkinél van – jegyzi meg, s a tőle megszokott alapossággal hozzáfűzi: – Akár tetszik, akár nem, abban a korban vagyok, amikor az ember már kicsit jobban odafigyel az egészségére. Arról nem is beszélve, hogy »ha reggel felébredsz és semmid sem fáj, akkor halott vagy.«”

A néhány éve Brüsszelben dolgozó 57 éves Flórián László családjában az ésszerű táplálkozásra nagyon odafigyelnek. Ez azt jelenti, hogy az ember mértékkel egyen, azaz ne túl sokat, nem túl zsírosat. „Ez az első lépés, amit saját magunkért tehetünk – figyelmeztet, de aztán töredelmesen bevallja: – Ami az aktivitást illeti, nem mondom, többet is lehetne tenni. Néha, bizony, nem ártana többet sportolni, mozogni.”

Tavasszal és nyáron el-eljár teniszezni a barátaival, többé-kevésbé rendszeresen. Egy líbiai kiküldetés során –már felnőtt korában – húszegynéhány éve vette kezébe az ütőt, s azóta is nagy hódolója a fehér sportnak. „A fiamat próbálom a vízi sportok irányába vezetni. Az itteni folyókon jó lehetőség nyílik a kajakozásra.”

Nem tagadja, diákkori emlék inspirálta arra, hogy fiát, Zsoltit ebbe az irányba terelgesse, majd pontosít: „Nemcsak emlék, hiszen próbálom tovább vinni.” A srác egyébként karatézik, már narancssárga öve van. Vajon a papa ki mer-e vele még állni? „Azért még van a fizikai erő, ami eltérő – húzza ki a mellét, s jót nevet. – Azért a fiam igyekszik meggyőzni az ellenkezőjéről.”

Nyaranta az egész család ki-kiruccan uszodába, strandra. Amikor afelől érdeklődöm, a természetbe, túrákra is eljárnak-e, komolyan válaszol, csak amikor az egész mondat elhangzik, fogom fel a benne rejlő iróniát: „Persze, nagyon szeretünk autóval végighajtani egy-egy vidéken. Aztán, félretéve a viccet, komolyabbra vált: – Voltunk néhányszor sízni itt, Belgiumban is, az Ardennekben, sőt, felfedeztünk egy fedett műhavas pályát is, igaz, csak ötszáz méteres az egész, de lehet síelni télen-nyáron. Annak ellenére, hogy a fiam másodszor, vagy talán harmadszor állt életében sítalpon, egész jól ment neki.” (Urbán Klára)