„Évekig nem ettem húst”

„Duci gyerekként születtem. A testnevelésen nem tartoztam az ügyes gyerekek közé. Füleken jártam alapiskolába, s ott egy nagy, közös tornateremben tornáztak együtt a lányok, fiúk, s néha bizony kinevettek.”

Klárinak, aki néhány hete a Szlovák Televízió magyar adásának főszerkesztője, s két gyermek anya – kislánya tizenegy, fia kilencéves – nem lehet panasza, jó alakú, csinos. Most arra ügyel,

hogy tartsa a testsúlyát. „A mi szakmánkban nem nagyon sikerül adott időpontban úszni vagy fitneszterembe járni, ezért inkább családi programokban gondolkodunk a férjemmel: ha jó az idő, kerékpározunk, vagy uszodába megyünk, de a rendszeres testedzésre nem tudom magam rávenni. Évekig voltam vegetáriánus, nem ettem húst, aztán amikor az első gyermekemet vártam, azért, hogy minden fontos anyagot megkapjon a szervezetem, úgy döntöttem, hogy halat és baromfit eszem. Ez máig így van.”

A gyerekeket soha nem kényszerítette, de legjobban a férjjel büszkélkedik. „Megrögzött húsevő, de rászoktattam, hogy a vasárnapi menü kissé változatosabb legyen. Ma már egzotikusabb étel is kerül az asztalra, a jégsalátát, a rukolát és más salátaféleséget is megszerette.” Arra, hogy vegetáriánus legyen, nem tudta rávenni.

Tisztázzuk azt is, mi a lustaság. Kiderül, hogy tulajdonképpen nem is lustaságról van szó, csak arról, hogy rendszeresen soha nem sportolt. „Valószínűleg ez összefügg azzal, hogy gyerekkoromban nem igazán voltam mozgékony. De kéthetente egyszer azért elmegyünk az uszodába, a gyerekeim imádják a vizet, ők jól úsznak.”

Klári korán kelő. Dávid fia szoktatta rá, s most már nem okoz neki problémát, fél hat-hatkor már fönn van. „Amikor a család fölkel, akkorra én már kimostam, kivasaltam, megfőztem, ezzel azért egy picit hosszabbodik a napom. Kora délelőtt sok mindent el tudok végezni, meg aztán este. Nem egész egy hónapja bíztak meg a magyar adás vezetésével, ez felelősségteljesebb munka, viszont kevesebbet forgatok. Ezáltal a hétvégéim fölszabadultak. Korábban, amikor a híreket és a magazint moderáltam, jóval kevesebb volt belőlük.”

Az újságírás, a tévés munka „időtlen”, ami csak a tévhit szerint előny. Az ember állandó stresszben él, soha nem ura az idejének. „Ez nem csak a sajtóra jellemző, rohanunk a nyelvtanárhoz, különórákra járatjuk a gyerekeinket, be van táblázva az egész napunk. Ezért van szükség arra, hogy az esték nyugodtak legyenek, hogy a hétvége a miénk legyen, hogy minél többet legyen együtt a család.” (Urbán Klára)