Ellenségünk a parlagfű

Mit is értünk pollenérzékenység alatt, és mitől függ kialakulása? Mivel magyarázható a megközelítően 200 allergént tartalmazó virágos növények káros hatása?

Szervezetünk a környezetet mindjobban telítő, szennyező, testidegen anyagok ellen a immunrendszer reakcióival védekezik. Mind gyakoribb azonban, hogy szervezetünk túlérzékennyé válik, és így az immunrendszert olyan anyagok is ingerlik, amelyek egyébként veszélytelenek lennének az emberi szervezetre. Ilyen a pollen, vagyis a virágpor.

A szervezet a veszélyesnek vélt anyagok ellen heves támadásba lendül. Az idegen anyag megsemmisítését azonban kellemetlen jelenségek kísérik, amelyek megkeseríthetik életünket. Ezt a folyamatot nevezik allergiának, a panaszokat kiváltó vegyületet pedig allergénnek. Az érzékeny szövetek folyadéktartalma erősen megnő, a légzőizom asztmás rohamok kíséretében görcsösen összehúzódik vagy a bőrön a csalánkiütéshez hasonló jelek keletkeznek.

Az allergének igen gyorsan eljutnak a nedves nyálkahártyára és egyes embereknél néhány másodperc, másoknál 1–10 órás lappangás után jelentkeznek a tünetek. Védekezni ellenük és megszüntetni őket nagyon nehéz. Az allergént felismerő rendszer és a végrehajtó funkció közötti közvetítő anyag gátlásával próbálkoznak. Ez sem jelent azonban minden tünetcsoportra védettséget. Hasznos lehet az egyedi érzékenységet kiváltó allergénnel, pl. pollenkivonattal történő kezelés abban a reményben, hogy hatására a szervezet ellenanyagot termel.

Szlovákiában ma az allergiások első számú ellensége a parlagfű. Az Ambrosia artemisiifolia a fészkesek családjába tartozó egyéves gyom. Hajtása 20–120 cm-re is megnő, levelei szórtak. Virágzáskor (július–augusztus, de elhúzódhat a fagyok beálltáig is) tömegesen kerülnek a levegőbe a pollenszemek. Ez a faj jövevény a magyar növényvilágban, száz éve még nem ismerték. Európában az 1800-as években, a Kárpát-medencében a múlt század elején jelent meg először. Szántóföldi kultúrákban éppúgy jól érzi magát, mint az aszfaltozott és betonjárdák között. Nálunk a gyomtalanítás alacsony színvonala miatt háborítatlanul terjeszkedik és szaporodik. Az utóbbi években vannak biztató lakossági kezdeményezések a faj visszaszorítására. Őshazájában, Észak-Amerikában viszont ma már alig található, s a velünk szomszédos nyugati országokban sem. Az európai pollennaptárakban például nem is szerepel a parlagfű.

Természetesen jó néhány tavasszal, nyáron vagy ősszel virágzó növény légtérbe kerülő virágpora is kivált enyhébb vagy súlyosabb allergiás tüneteket.

Kora tavasztól elsősorban a barkás fák okoznak gondokat. A pázsitfűfélék tagjai május–július között veszélyesek. Kritikus nemzettségek: tippan, borjúpázsit, csillagpázsit, csenkesz, angolperje és gabonafélék, búza, rozs és kukorica.

Mit tehetünk a gyógyszeres terápia mellett a pollenallergia visszaszorításáért?

Legfontosabb a környezetkultúra erősítése, a gyomok szervezett és következetes irtása. Nem kevéssé fontos a kritikus fajok megjelenésének és virágzásuk időszakának folyamatos előrejelzése. Környezetünkbe ne telepítsünk olyan növényeket, amelyek allergiát váltanak ki. Vigyázni kell a háziállatok, madarak, kisemlősök etetésével is. Különösen a szemestakarmányban, valamint a szárazkötésekben (virágokban) akad bőven virágpor. A gondos és kritikus válogatás hasznos lehet.