Csökkentik a fájdalmat az empatikus megjegyzések

A kutatók funkcionális MRI-t (fMRI) használtak 20 krónikus fájdalomban szenvedő beteg agyának vizsgálatára, hogy tanulmányozzák, hogyan befolyásolhatja az orvos viselkedése a betegek fájdalomérzékenységét, beleértve a központi idegrendszerre gyakorolt hatásokat is. A két ülésben végzett szkennelés során a betegek lábát a fájdalommentestől a közepesen fájdalmasig terjedő ingereknek tették ki. A betegek egy skála segítségével rögzítették az észlelt fájdalom intenzitását. Az orvosok is átestek fMRI-n. A betegek fele egyedül volt, amikor fájdalomingereknek volt kitéve; a másik fele orvos jelenlétében tapasztalta meg ugyanezt.

Az utóbbi betegcsoportot is további két alcsoportra osztották. Ezen betegek egyik fele a vizsgálat előtt beszélt is az őt kísérő orvossal, több más között a beteg addigi kórtörténetéről, majd eztán végezték el rajtuk a vizsgálatot, melynek során fájdalomingernek tették ki őket. A másik felük viszont az orvossal való minden előzetes interakció nélkül, már csak az agyvizsgálat során találkozott a kísérő doktorral.

Rosszabb egyedül

Ellingsen és munkatársai azt találták, hogy a vizsgálat során egyedül tartózkodó betegek nagyobb fájdalomról számoltak be, mint azok, akik orvos jelenlétében voltak, annak ellenére, hogy ugyanolyan intenzitású ingereknek voltak kitéve. Azokban az esetekben, amikor az orvos és a páciens már az agyvizsgálat előtt beszélgettek, a betegek emellett úgy érezték, hogy az orvos empatikus és megértette fájdalmukat. Ezenkívül ilyenkor az orvosok jobban meg is tudták becsülni a pácienseik fájdalmát.

Azok a betegek, akik mellett orvos volt, következetesen enyhébb fájdalmat tapasztaltak, mint az egyedül levők. Azon páciens-orvos párok esetén, akik korábban már beszéltek, a betegek úgy vélték, hogy orvosuk jobban meg tudja érteni fájdalmukat, az orvosok pedig pontosabban becsülték meg pácienseik észlelt fájdalomintenzitását.

A bizalom bizonyítéka

A homloklebeny egyes területein, pontosabban a dorsolaterális és ventrolaterális prefrontális kéregben, valamint a primer és másodlagos szomatoszenzoros területeken nagyobb volt az aktivitás azoknál a betegeknél, akik orvossal beszéltek. Az orvosok esetében az összehasonlító csoporthoz képest nőtt az összhang a dorsolaterális prefrontális kéreg aktivitása és a betegek másodlagos szomatoszenzoros területeinek aktivitása között, amely egy olyan agyi régió, amelyről tudott, hogy reagál a fájdalomra. Az agyi aktivitás korrelációja nőtt az orvos és a beteg közötti kölcsönös bizalomnak megfelelően.

„Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy az empátia és a támogatás csökkentheti a fájdalom intenzitását” – írják a kutatók. Az adatok rávilágítanak a fájdalom szociális modulációja mögött meg- húzódó agyi folyamatokra az orvos és a beteg interakciója során. A nagyobb terápiás szövetség pedig tovább növeli az összhang állapotát az agyban.

A gyógyszeres kezelésen túl

Dr. Winfried Meißner adjunktus, a németországi Jénai Egyetemi Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztálya fájdalomklinikájának vezetője és a Német Fájdalom Társaság egykori elnöke a Medscape German Edition című lapnak ezt nyilatkozta: „Ezeket az eredményeket létfontosságúnak tekintem. Lenyűgözően bizonyítja, hogy a hatékony, intenzív fájdalomterápia nem csupán a megfelelő fájdalomcsillapító beadásának a kérdése. Ehelyett arra is kell összpontosítani, amit a józan ész diktál, vagyis hogy mennyire döntő fontosságú az orvosok empatikus hozzáállása és a betegekkel való jó kommunikáció bármilyen terápia sikere szempontjából” – mondta Meißner.

Sajnos a klinikai gyakorlatban az időbeli korlátok miatt gyakran nem biztosított ez a fajta hozzáállás és kommunikáció. „A betegektől és az orvosoktól objektíven gyűjtött adatokkal Ellingsen csapata be tudta bizonyítani, hogy az emberi interakció döntő hatással van a fájdalmat átélő betegek kezelésére” – mondta Meißner. „A tanulmánynak arra kell ösztönöznie a szakembereket, hogy a kommunikációt ugyanolyan komolyan kezeljék, mint a fájdalomcsillapítók farmakológiáját.”

Percepció és attitűd

„A tanulmány rendkívül jól mutatja, hogy az orvos és a beteg közötti empatikus beszélgetés értékes terápiás módszer, és ezt el kell ismerni” – hangsúlyozta Meißner. A beszélgetés természetesen nem helyettesítheti a gyógyszeres kezelést, de kiegészítheti, megerősítheti azt. Továbbá az orvos empátiája feltehetően legalább akkora hatást fejt ki, mint egy megfelelő fájdalomcsillapító.

A fájdalom több, mint pusztán szenzoros észlelés. Mindannyian tudjuk, hogy erős érzelmi töltete is van, és az észlelést nagymértékben meghatározza a kontextus. Ez látható például a sportolókon, akik gyakran kisebb jelentőséget tulajdonítanak fájdalmuknak és a fájdalmas sérülés ellenére is sikeresen tudnak versenyezni és akár győzni is.

Pozitív elvárások

Meißner azt tanácsolja minden orvosnak, hogy a fájdalomtól szenvedő betegeket empatikusan kezeljék. Arra ösztönzi őket, hogy kérdezzék meg a betegeket fájdalmaikról, kísérő tüneteikről, esetleges félelmeikről és a fellelhető egyéb lelki stresszről is, és vegyék komolyan ezeket a tényezőket. Ezen túlmenően, az eredmények hangsúlyozzák az előírt fájdalomcsillapítók hatását. „Időközben számos tanulmány kimutatta azt is, hogy minél pozitívabbak a páciens elvárásai, annál jobb a gyógyszer hatása” – mondta Meißner.

Egy pozitív orvos-beteg kapcsolatból tehát csak profitálhatunk. Érdemes ezért olyan szakemberhez fordulni, akiben, úgy érezzük, megbízhatunk, akivel megtaláljuk a közös hangot. A gyógyulás sikere múlhat rajta.

(webbeteg)