Biztonságos szex és monogámia

Ezt bizonyítja az is, hogy a 70-es és a 80-as évek eleje óta folyamatosan emelkedik a fertőzések száma, ami a fiatalok promiszkuitásának tulajdonítható. Ez a vírusfertőzés a nemileg aktív fiatal hölgyek körében eléggé gyakori, a 20 év körüli nők egyharmada kapja meg.

Napjainkban is időszerű a promiszkuitás kérdése a méhnyakrák kialakulásával összefüggésben. Épp a nemi úton terjedő emberi papilloma vírust az Egészségügyi Világszervezet rákkeltőnek minősítette. Az ember 25–30 éves korában a legfogékonyabb rá, és a szexuális partnerek számával arányosan nő. A korhatár azonban nem jelenti azt, hogy fiatalabb emberek nem lehetnek vírushordozók, főleg ha szexuálisan aktívak és váltogatják partnerüket. Rákkeltő hatásuk szerint több típust különböztetünk meg. Az alacsony rákkeltő hatású papilloma vírus szemölcsöket okoz, amelyek a külső női és férfi nemi szerveken, nők esetében pedig a hüvelyben is előfordulhatnak. A vírusfertőzés lappangási ideje 6–8 hét, átlagosan három hónap. Előfordulhat, hogy a fertőzés átmeneti jellegű, és az immunrendszer legyőzi. A nagy rákkeltő potenciállal rendelkező papilloma vírus változásokat idéz elő a méhnyakon, amelyek ha idejében nem kezelik őket, méhnyakrákot okozhatnak.

A papillomavírus-fertőzés elsősorban azokat a nőket fenyegeti, akik korán kezdik a nemi életet, gyakran váltogatják szexuális partnereiket, azokat, akinél gyakrabban fordulnak elő nemi úton terjedő betegségek, s akik nem fordítanak kellő figyelmet a tisztálkodásra. Az ilyen fertőzés felismerése a nők esetében a nőgyógyászra, férfiak esetében pedig a dermatovenerológusra tartozik. A külső nemi szerveken jelentkező szemölcsök kezelése különféle oldatokkal lehetséges vagy fagyasztással, esetleg lézerrel. A méhnyakat műtéttel kezelik. Az, hogy ki hogyan birkózik meg a fertőzéssel, az immunrendszertől függ. A fertőzést legjobban biztonságos szexszel előzhetjük meg, és ha lehetséges, monogámiával. Az oltóanyag a fejlesztés stádiumában van. A gumi óvszer önmagában nem jelent biztonságos védelmet, bár még mindig jobb, mint a semmi.

A szerző nőgyógyász

NŐGYÓGYÁSZATI ÉS EMLŐ-SZŰRŐVIZSGÁLAT

1. A nőgyógyászati vizsgálat a külső és belső női nemi szervek hosszú ideig tünetmentes betegségeinek a felfedezésére szolgál.

2. A belső női nemi szervek a következők: petefészek, petevezeték, méhtest, méhnyak, nyakcsatorna, külső méhszáj, hüvely.

3. A nőgyógyászati vizsgálat során az orvos feltárja a hüvelyt, és szabad szemmel, majd nagyító műszerrel (kolposzkóp) megtekinti a méhszájnyílást és a környékét. Ún. bimanuális vizsgálatkor tapintással tájékozódik a méhtest és a petefészkek állapotáról.

4. A méhszáj és a nyakcsatorna területén gyakoriak az olyan betegségek: fertőzéses gyulladás, hámsérülés, kisebesedés, amelyek a rejtett elhelyezkedés miatt kezdetben semmiféle panaszt, tünetet nem okoznak. Az ilyen, jóindulatú méhszájbetegségek egy része rákmegelőző hámelváltozássá alakulhat, melyből ha nem kezelik, további évek után rákos daganat keletkezhet. A rákmegelőző állapotok, de korai állapotában a rák is 100%-os sikerrel gyógyíthatók.

5. A méhszáj betegségei, a rákot megelőző állapotok és a rákos daganat jellegzetes sejtelváltozásokat okoznak, amelyek a hámborítás felületéről levált vagy ledörzsölt sejtekben mikroszkóppal láthatók. Ezért az orvos citológiai kenetet vesz a méhszájnyílás és a környékének felszínéről.

6. A citológiai kenetet a citológus orvos mikroszkóppal vizsgálja. A citológiai kenetben látható sejtféleségek:

1. Portio-felszín laphámsejtje

2. Méhnyakcsatorna hengerhámsejtje

3. Gyulladásos sejtek

4. Kórokozó baktériumok, gombák, élősdiek.

7. A citológiai lelettel a citológus orvos nem diagnózist, hanem útmutatást ad a nőgyógyásznak a tennivalóira vonatkozólag. A pozitív (P3-P4-P5) lelet nem ítélet vagy „rossz bizonyítvány”, hanem figyelmeztetés!

1. P1 és P2 azt jelenti, hogy az évente egy ízben mindenképpen kívánatos a citológiai ellenőrzés, de a méhszáj állapota egyéb teendőt nem igényel.

2. P3-as eredmény esetében tüzetesebb, ismételt vizsgálatra, esetleg helyi gyógyszeres, vagy egyéb (pl. kisebb műtétes) beavatkozásra van szükség. A kezelést követően legalább két évig negatív (P1 vagy P2) eredmény után az évenként egyszeri ellenőrzés elegendő.