Az apaság meglepő érzései

E felismerés egyeseknek meglehetősen korán jön, azaz még mielőtt hazaérkezne a kisbaba a kórházból, mások viszont csak néhány nap múlva döbbennek rá a valóságra. Előbb vagy utóbb azonban valamennyiüknek el kell fogadniuk, hogy az életük örökre megváltozott. Arról több forrásból lehet ismereteket szerezni, hogy milyen változások történnek a kismama életében, testében-lelkében az újszülött megérkezését követően. Arról azonban kevesebbet hallani, mit jelent ez az új helyzet az újdonsült apák számára. Számos új, korábban ismeretlen érzéssel kell megküzdeniük. Melyek lehetnek ezek?

Zavarodottság

Az ellentétes érzelmek megjelenése különbözteti meg az apaság néhány első hónapját az elkövetkező évektől. Egyfelől a férfiasság, erő és büszkeség érzése tölti el az apát, amiért új életet hozott létre. Másfelől ott a kétségbeesés, zavar, amikor nem tudja kielégíteni az újszülött szükségleteit (sőt, gyakran nem is érti, mire van szüksége a kicsinek).

Új, másfajta szeretet

Nem hasonlítható a gyermek iránt érzett, mindent átható szeretet semmilyen más személy iránt tanúsított érzéshez. Maurice Sendak író fogta meg ennek lényegét az „Ahol a vad dolgok történnek” című darabjának egyik jelenetében. Ebben a szörnyek könyörögnek az egyik szereplőnek, Maxnek, hogy ne hagyja el őket: „Kérünk, ne menj el. Felfalunk, annyira szeretünk.“

Vegyes érzelmek

Egy napon az ifjú apa ránéz a csecsemőjére, és megtapasztalja, hogy a heves szenvedély, amelyet még az előző napon érzett iránta, kábultságba, tompaságba csapott át. „Ismered ezt a pici gyereket? Törődsz vele?” – teszi fel magának a kérdést. Valami olyasmit érez, hogy legszívesebben zsebre vágná ezt az egész papa-dolgot, és valahol másutt új életet kezdene Ezek az érzések hihetetlen erővel és a bűntudat kíséretében törnek rá, hiszen úgy véli, ha nem árasztja el forró szeretetével kisbabáját a nap 24 órájában, akkor nem jó apa. Pedig ez tévedés. A vegyes érzelmek az új apaság normális velejárói, amelyek százszor fognak még jelentkezni az elkövetkező 50 évben. Úgyhogy jobb hozzászokni.

Depresszió

Noha a közvélemény úgy tartja, hogy a baba születése utáni kétségbeesett rosszkedv, búskomorság női tulajdonság, nagyon sok apuka is depressziós ilyenkor. A mamával ellentétben az ő levertségük nem hormonális eredetű, hanem inkább arra vezethető vissza, hogy nehezen birkóznak meg a valósággal. Amikor még csak kilátásban volt, vagy teljes újdonságként hatott az apaság, a környezetük sok figyelmet szentelt nekik, ami persze legyezgette a hiúságukat, és növelte az önbizalmukat. Egy idő után azonban jelentkeztek a „mellékhatások“: a nagyobb számlák, az éjszakai ébrenlétek, a plusz feladatok otthon, amelyeket már nem lehet csak az asszonyra hagyni. Ez már viszont mindenkinek elég lehet a depresszióhoz...

Félelem

Az apaság első néhány hónapja tele van félelemmel: hogy nem felel meg az újdonsült papa az elvárásoknak, hogy nem tudja megvédeni sérülékeny pici gyermekét és családja többi tagjait a külvilág veszélyeitől, hogy eleget – esetleg túl sokat vagy túl keveset – tesz-e az érdekükben. És persze, hogy nem követi-e el ugyanazokat a hibákat, mint annak idején a saját édesapja. Mindazonáltal a félelem természetes kísérője annak az átmeneti időszaknak, amelynek során a férfi igazi apává válik.

Kapcsolat a társsal

Mielőtt szülők lettek, a nő és a férfi sok időt töltött egymás babusgatásával, kapcsolatuk erősítésével. De a kisbaba megjelenésével minden megváltozott: most ő kerül a fókuszba, a világ őkörülötte forog. Alig van idő az alvásra, nemhogy az együttlétre, a közös programokra, a férfi-nő viszony javítására. Ami azelőtt pedig az első helyen állt. Mégis azt kell mondani: próbáljanak meg időt szakítani egymásra, még ha nagyon rövidet is – és akkor viszont egy szót se a piciről!

Társalgási témák

Ha egy évvel korábban valaki azt mondta volna az újdonsült apukának, hogy focimeccsek helyett pelenkafajtákról, alvásidőkről vagy a bébi-táplálkozás rejtelmeiről fog most beszélgetni, valószínűleg megkérdőjelezte volna az illető elmeállapotát. De jelenleg mégis ezt teszi? Igen, és nincs is ellenére.

A szülői lét logisztikája

Mikor még nem volt szülő valaki, ha elment otthonról, magához vette a tárcáját és a kocsikulcsát, megnézte, minden lezárt-e a lakásban, és könnyedén távozott. Most a kisbabával elmenni hazulról körülbelül olyan előkészületet igényel, mint egy expedíció a Mount Everestre. És ha a szülő mindent magához vett, úgy érzi, nem felejtett el semmit, amire a babának szüksége lenne, azonnal megtelik a pelenka, ahogy bezárul a bejárati ajtó. És persze vissza kell fordulni…

Leckék szeretetből

Mialatt a papa megtanulja megérteni a baba hangulatváltozásainak okait, és teljesíteni minden kívánságát, a kisbaba is egyre jobban elsajátítja azt a fizikai koordinációs tudást, amellyel a legmeglepőbb módon kifejezi szeretetét iránta. Amikor először gőgicsél neki, átöleli a nyakát, vagy egyszerűen elalszik a vállán, az apuka kezdi felfedezni, mi is az élet igazi értelme... (H. V.)