A vakhitet nemegyszer követi csalódás

A közegészségügyi kampányok annyira elültették már az emberek tudatában, hogy például az elzáródott ér veszélyt jelent, így ha az orvos ilyet talál, különösen a szív körül, meg kell nyitnia. De az is lehet, hogy nem.

Dr. Judith S. Hochman New York-i kardiológus nemrégiben bemutatott nagyszabású tanulmánya szerint az infarktust szenvedetteknél a kis ballonok széles körű alkalmazása nem biztos, hogy egyértelműen pozitív eredményekkel jár. Bár az infarktus korai stádiumában egy ilyen beavatkozás életmentő lehet, később már semmi haszna. A betegnek kellemetlenséget, kockázatot és rengeteg kiadást jelent. Az új jelentés alapos vizsgálat után állította a feje tetejére az orvosi gyakorlatot, mivel bebizonyította, hogy egy széles körben elfogadott kezelési mód vagy eljárás nem mindig jár a várt előnyökkel (hacsak az orvosok, a gyógyszergyárak és az orvosi eszközök gyártóinak bankszámláját nem tekintjük).

Ideális esetben a kezeléseket, műtéti eljárásokat és diagnosztikai módszereket alapos tesztnek kell alávetni, mielőtt rutinszerűen alkalmazzák őket. Ez azonban nem minden esetben van így. A gyógyszereket és az orvosi eszközöket törzskönyvezni kell, viszont ha már kikerültek a piacra, az orvosok bármilyen, az általuk jónak vélt módon felírhatják őket.

ĺgy a migrén elleni orvosság felírják fogyásra, a szívgyógyszert lámpalázra, és ezzel senki sem sért meg semmilyen törvényt. Ötből legalább egy felírt gyógyszer nem az elfogadott célt szolgálja, állítják a tanulmányok, egyes népszerű gyógyszereknek akár a 90 százalékát nem az elfogadott kezelésre használják. Sok esetben a gyógyszergyárak javasolják ezeket az alkalmazásokat az orvosoknak. Az orvosi eszközök elfogadási eljárása lazább, mint a gyógyszereké, és bár kevés adat áll rendelkezésre az eszközök nem elfogadott célra való felhasználásáról, vannak erre utaló jelek.

Egyes kezelések, mint például az elzáródott ér tágítása annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy alkalmazzák anélkül, hogy tudományosan minden kétséget kizáróan bebizonyosodott volna a hatékonysága. Az orvostudomány története számos olyan jó szándékú kezelési módról tud, amelyek eleinte igen népszerűek voltak, majd amikor ezeket alaposabb vizsgálatnak vetették alá, veszítettek népszerűségükből.

Sok érv és ellenérv kísérte a nők változó korban történő hormonkezelését is, csakúgy, mint a gyomorfekély gyógyítását. A korai emlőrák esetében is egészen az 1980-as évek közepéig az emlő eltávolítását tartották a legjobb módszernek, ma azonban már ezzel kapcsolatban is megváltozott a szakemberek álláspontja. (The New York Times)