A tánc véget vetett a lustaságnak

Épp akkor esett ki, amikor a zsüri azt állította, hogy Maroš Kramár visszatért a táncversenybe, amikor fellépésében több volt a tánc, mint a színészi játék. Bár a közönség szerette, mégis épp a közönség ejtette ki őket. Pontosan ilyen forgatókönyvet képzelt el magának a népszerű színész-moderátor, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csak az elején. Nem titok, hogy túlságosan sokat vállal, egyik tévéből a másikba jár, színház, forgatás – s emellett a család, a két gyerek, Tamarka és Timur, akik néha azért látni szeretnék a papát. Ez a rohanó élet bizony alaposan próbára teszi az embert, még akkor is, ha a legjobb fizikai kondícióban van. Márpedig Maroš Kramár „kondija” egy kicsit sántít. Kollégái sokat élcelődnek vele emiatt. A legtöbbjük csinál valamit. Kramár semmit, legföljebb feleségével és a gyerekekkel kimegy lóversenyre, de oda is csak nézőként.

Évekkel ezelőtt ő is rendszeres részvevője volt a színészek tenisztornájának. Tény és való, hogy Agassit akkor sem veszélyeztette, ott is inkább showman volt, mint teniszjátékos. De legalább itt-ott futott a labda után, bele is ütött. Néha... „Olyan Kramár-féle tenisz az” – vetette oda hetykén Ibi Maiga. Bár az égvilágon semmi bajuk egymással, sőt, jó haverok, a szigorú Ibi nem jó szemmel nézi, hogy Kramár lusta.

S ahogy szállnak az évek és egyre több az elfoglaltsága, s még a családra is kell időt találnia, nem javul a helyzet, sőt... Egy-két kilót magára szedett, ráadásul az állandó rohanás az egészségének sem tett jót: epebántalmak kezdték gyötörni, ami miatt a családja aggódott érte. Arra, persze, hogy kórházba menjen, a túlzsúfolt programban nem tudott időt szakítani.

Az iriszdiagnosztikával foglalkozó dr. Helena Peterková az egyik magazinban azt írta róla, hogy „emésztési zavarok is felléphetnek nála. Ezért étkezésében vigyáznia kellene arra, hogy lehetőleg kiiktassa az állati eredetű zsírokat, a vörös húst és minél kevesebbet sózza az ételt. Ajánlotta viszont, hogy természetes anyagokkal csökkentse a gyomor savtartalmát”.

Nos, hogy Kramár magába szállt-e, vagy csak újabb jó hecc volt az egész, azon a héten, mielőtt a versenyből kiesett, banánon élt. Legalább is ez vonult be a köztudatba, bár, aki ismeri, erősen kétli, hogy ennyivel beérte...Ő viszont állítja, hogy így volt.

A táncverseny nem csak arra volt jó, hogy megtanuljon keringőzni meg rumbázni, de egy kicsit a kondícióját is helyrerázta. Még akkor is, ha, mint bevallotta: „állandóan úton vagyok, így nagyon kevés volt az időm arra, hogy keményebben edzek, hogy a táncokat az utolsó részletig kifinomítsuk. Örültem, hogy megtanultam a koreográfiát és valahogy eltáncoltam. Nekem lelki és fizikai megrázkódtatást jelentett minden produkció, mert ugye nem vagyok túlságosan a mozgáshoz szokva, már minden ízületem fáj. S emellett még arra is ügyelnem kellett, nehogy egyenes adásban összekeverjem a figurákat, a lépéseket. Boldog voltam, hogy megjegyzem azt, most balra, aztán jobbra, utána fordulj. Én már az elején úgy fogtam fel az egészet, hogy csinálunk egy show-t, mert tudtam, hogy ennyi idő alatt nem lehet megtanulni profi módon táncolni”.

A dologban az az érdekes és furcsa, hogy akkor kellett abbahagynia, amikor rájött a tánc ízére. „Kimondottan élveztem, ahogy összeállt egy-egy produkció, ha kitaláltunk egy érdekes lépéskombinációt, egy szép fordulatot. Azáltal, hogy sok más munkám is volt, néha bizony főtt a fejem, a partnernőm sokszor Prágába jött utánam, hogy edzeni tudjunk. Forgatás közben, ha volt egy óra szünetem, akkor tréningeztünk, közben szöveget tanultam. Máskor hajnali háromkor jöttem haza Pozsonyba, s nyolckor már a parketten voltam, próbáltunk. Az utóbbi két hónap megerőltető volt számomra, néha olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam járni.”

Azután, hogy kiesett, már aligha folytathatja az egészséges életmódot, mert rögtön indult Prágába, ahol már régebben forgat. Mivel az előző görbe este reggelbe nyúlt, fél tizenegykor még igen álmos volt a hangja... Pedig már rohannia kellett az újabb forgatásra. (Urbán Klára)