A székrekedésről is beszélni kell

Az egészséges emésztés jele a rendszeres, egy-két naponta, erőlködés nélkül történő, normál állagú széklet ürítése. Legjobb, ha ez ugyanazon napszakra esik, mert a legtöbben azt szeretik, ha nagyjából ugyanabban az időben, hasonló körülmények között, lehetőleg otthon végezhetik el ezt a diszkrét műveletet. A modern civilizáció kellemetlen hozadékaként azonban sokan szenvednek a székletürítés zavaraitól. 

Idősebbek és nők 

Különösen az idősebbek és nagyobb arányban a nők panasza a ritkán jelentkező, keményre száradt, „besült”, nehezen üríthető széklet. Székrekedésről beszélhetünk, ha az ürítések száma heti háromnál ritkább, vagy ha két „nagydolog” között 48 óránál hosszabb idő telik el, ha a széklet egyszerre csak kis mennyiségű és a szokásosnál sokkal keményebb, „bogyós”, és akkor is, ha csak erőlködve, fájdalommal, nehezen sikerül megszabadulni tőle. Más kellemetlenségek, tünetek is együtt járhatnak vele: mivel a száraz, kemény széklet elzárja a bélgázok természetes ürülésének útját, így a beteg teltségérzetre, nem szűnő puffadásra, hasi fájdalomra is panaszkodik, olykor pedig maga a székelés is fájdalmas számára. Egyéb tünetek is kísérhetik a jelenséget: a kellemetlen, rossz szagú lehelet, a nyelv lepedékessége, fejfájás, a belek hallható, érezhető mozgása, általános rossz közérzet, étvágytalanság, hányinger, rossz hangulat, ingerlékenység, alvászavarok, kimerültség. A tartós székrekedés az arcbőr sápadtságán, sárgás árnyalatán, petyhüdtségén is megmutatkozhat. 

Alkalmanként előfordulhat a legegészségesebbeknél is a széklet kimaradása, például sokan vannak, akiknek idegen helyen, utazás, nyaralás során gondot okoz a vécézés. Ha azonban rendszeresen csak háromnaponként vagy még ritkábban kerül sor a székletürítésre, vagy ha a panaszok akár egy alkalommal is egy hétig elhúzódnak, esetleg egyéb tünetek, fájdalom, láz, indokolatlan testsúlycsökkenés kísérik ezt a gondot, akkor mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni segítségért és az esetleges egyéb okok tisztázásáért. 

Önálló betegség vagy tünet? 

A székrekedés az idősebbeket és a nőket az átlagosnál gyakrabban sújtja, de gyerekeknél is előfordul. Az elsődleges székrekedést a bél széklettovábbító és -ürítő mozgásainak renyhesége és hiánya, illetve a székletürítési reflex gyengülése jellemzi. Ez bekövetkezhet akkor is, ha túl kevés táplálékot vesz magához valaki, hiszen ilyenkor elmaradnak az evés által kiváltott reflexek, amelyek beindítják a bélmozgást, és túl kis mennyiségű a keletkező salakanyag is. 

A székrekedés legtöbbször nem önálló betegség, hanem tünet, a bélműködés és a székletürítés zavarának tünete. A másodlagos székrekedés hátterében többféle alapbetegség állhat, egyebek mellett az emésztőrendszerre is ható hormonális, illetve anyagcsere-betegség (mint a pajzsmirigyzavarok, a mellékvese, a hasnyálmirigy megbetegedése és a cukorbetegség), és a bélmozgások reflexes szabályozását érintő idegrendszeri zavarok is. 

A bélizomzat vérellátási zavarai is okozhatják a bélmozgások renyheségét – ez idősebb korban gyakoribb. Székrekedés kialakulhat bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is. A bélrendszer egyes elváltozásai, megbetegedései is állhatnak a kellemetlen tünetek hátterében, így például a Crohn-betegség és a fekélyes bélgyulladás, az irritábilis bél szindróma, a bélsérülések, az aranyér, a végbélsipoly és a bélrendszerben lévő daganat is. 

Lelki, életmódi okok 

Nem véletlenül a fejlett világ jellemzője ez a kellemetlenség: a székrekedés, szorulás okát legtöbbször az érintettek életvitelében találjuk meg. A rohanó életforma, a kapkodó, ideges reggelek, a stresszes és szorongással teli, rendszertelen életvitel nem kedvez a nyugodt emésztésnek, gyakran egyszerűen „nincs idő” még erre az alapvető biológiai tevékenységre sem, legalábbis nem olyan nyugodt, intim, oldott körülmények között, mint ahogyan kellene. 

A székelési inger gyakori elnyomása, a széklet visszatartása is vezethet székrekedéshez. Máskor a változó körülmények, utazás, új munkahely stb. borítja fel a megszokott ritmust. A leggyakoribb kiváltó tényező pedig a modern életmód: a mozgáshiány mellett elsősorban a táplálkozásban elkövetett hibák, az egészségtelen, rosthiányos, egyoldalú, rendszertelen étkezés, az elégtelen folyadékbevitel. 

Mit lehet tenni? 

Ha a székrekedés valamilyen alapbetegség tüneteként jelentkezett, akkor természetesen a tünetek enyhítése mellett annak kezelését is el kell kezdeni. 

Az érintett legfontosabb teendője a táplálkozási szokásainak megváltoztatása, a helyes étrend kialakítása. Jó tudni, hogy a bélmozgásokat serkentik, a székletet lazítják a sok rostot tartalmazó élelmiszerek, például a zöldségek, gyümölcsök, a teljes kiőrlésű gabonafélék, ezenkívül a savanyított élelmiszerek, tejtermékek. 

Ajánlott minden étkezést egy nagy pohár folyadékkal, ásványvagy gyógyvízzel, tejjel, gyümölcs- vagy zöldséglével, gyógyteával kezdeni. Érdemes újra felfedezni a kedvező élettani hatású leveseket is. Kerülendők viszont a finomított cukrot és lisztet tartalmazó ételek, mert a bélmozgásokat lassítják. 

A székrekedés gyógyszeres kezeléséhez szükségessé válhatnak a különböző hashajtók. Ezek lehetnek ozmotikus hashajtók, amelyek növelik a széklet vízmegkötő- és megtartó képességét, és vizet szívnak a vastagbélbe. Más irányból hatnak a cukor és alkohol alapú hashajtók, amelyek hatóanyagait a vastagbélben élő baktériumok szerves savakra bontják le, és ez a savas béltartalom fokozza a bélmozgásokat. Megint más hatásmechanizmusa van a stimuláns, a bélizmokat serkentő hashajtóknak és a béltartalom csúszósságát növelő szereknek. A gyógynövények között is vannak eredményes hashajtók, így például az aloé vera, a szenna, a lenmag, a kerti kakukkfű. 

Jó hatású lehet a hasi masszázs is. Bizonyos esetekben, például műtét után vagy akut állapotban beöntéssel kell megoldani a problémát. 

A hashajtók nagy része vény nélkül beszerezhető, ennek ellenére hosszabb ideig nem tanácsos orvosi ellenőrzés nélkül alkalmazni. Ha a probléma tartósan fennáll, mindenképpen ki kell vizsgáltatni az okát! 

(vital)