Mire utalhat a gyakori vagy a ritka székletürítés?

Erre mutatott rá egy amerikai nonprofit orvosbiológiai kutatószervezet által jegyzett, a Cell Reports Medicine oldalain a napokban megjelent tanulmány. A naponta háromszori székletürítés éppúgy normálisnak tekinthető, mint a heti háromszori.

A kutatók most arra jutottak, hogy a túlságosan gyakori vagy ennek ellentéteként a túlságosan ritka székletürítésnek hosszú távú egészségi következményei lehetnek.

A kutatásba 1400 egészséges, gyógyszert nem szedő felnőtt embert vontak be. Székletürítési szokásaik alapján négy csoportba sorolták a résztvevőket. Voltak, akik hetente egyszer vagy kétszer ürítettek. A másik csoportba azokat sorolták, akiknek hetente háromhat alkalommal volt székletük, a harmadik csoportba pedig azok tartoztak, akik naponta egyszer-háromszor ürítettek. Az utolsó csoportot azok alkották, akiknek hasmenésük volt. Számos tényezőt figyelembe véve keresték az összefüggéseket. Egyebek mellett a minden embernél más összetételű bélmikrobiom (baktériumok, gombák és vírusok alkotta elegy, amely jó esetben teljes összhangban működik, ezzel biztosítva az egészséges életet) összetételét, a vérben lévő anyagcseretermékeket és a szállítóközegként szolgáló plazmát vizsgálták.

Az értékelés után az átlagember számára elképesztő eredmények születtek. A fiatalabbaknak, a nőknek és az alacsonyabb testtömegindexű személyeknek ritkábban volt székletük. Az ő vérükben több a mikrobiális eredetű méreganyag, aminek hátterében a bélrendszerben zajló fehérjeerjedés áll. (Azt már korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy ha a széklet túl sokáig marad a bélben, a mikrobák minden élelmi rostot felhasználnak, s elkezdődik a fehérjék erjedésével járó folyamat és a közben termelődő méreganyagok a véráramba jutnak.) Ezek a méreganyagok pedig összefüggésbe hozhatók például a krónikus vesebetegség kialakulásával és hozzájárulhatnak a betegség okozta magasabb halálozási arányhoz. Akiknek ritkábban van székletük, azoknál csökkent veseműködést észleltek. Ezzel szemben azoknál, akiknek az átlagosnál lényegesen többször volt székletük, vagyis hasmenésük, májműködési zavarok mutatkoztak.

Ideálisnak a napi egy-két székletürítés tekinthető. Az ilyen emberek emésztőrendszerében általában kellő mennyiségben vannak jelen a rosterjesztő baktériumok. A tanulmány szerzői azt javasolják, hogy a székletürítés megfelelő gyakoriságának eléréséhez rendszeresen fogyasszunk rostban gazdag ételeket, pótoljuk a folyadékot és naponta mozogjunk.

(hazipatika)