A rettegett Parkinson-kór

Amikor az agy egy-egy mozdulat indítására utasítást ad, az ingerület áthalad az agy mélyén elhelyezkedő, törzsdúcoknak (bazális ganglionok) nevezett területen. Ezek a szerkezetek tervezik, időzítik, finomítják a mozgásokat, és irányítják a testhelyzet változásait. Az impulzusokat ingerületátvivő anyagokkal (neurotranszmitterekkel) továbbítják. A bazális ganglionok fő ingerületátvivő anyaga a dopamin. A Parkinson-kór esetén a törzsdúcok egy része, a fekete magnak nevezett sejtcsoport degenerálódik, így a dopamintermelés és az idegsejtek közötti kapcsolatok száma csökken. Ez azzal jár, hogy a mozgások lelassulnak, nehézkessé válnak.

Tipikus toporgás

A Parkinson-kór gyanúját igazolja, ha a gyógyszeres kezelés a tünetek enyhülését eredményezi. A vezető tünet alapján a Parkinson-kórt a mozgászavarok közé soroljuk. Valójában nagyon széles skálán mozgó tünetegyüttes, amelynek nem minden jellegzetessége fejlődik ki minden betegben. Lefolyása egyénre jellemző. Lassan, alattomosan kezdődő, és fokozatosan súlyosbodó betegség. Kezdetben nyugalmi állapotban jelentkező kéz- és lábremegés utalhat a kórra. Jellemző még az izommerevség, a mozgás lelassulása, nehézkessé válása. Idővel egyensúlyzavar, tartási instabilitás fejlődik ki.

A mozgás lelassulásának jellegzetessége, hogy nehezen indul el, illetve nehezen áll meg a beteg. Tipikus a toporgás. Megváltozik az egyénre jellemző harmonikus mozgás, szegényebb lesz a mimika, a kézírás apró betűssé válik. Az egyensúlyzavar sok évvel a betegség kezdete után alakul ki. Sokat esnek-kelnek a betegek. De nem minden tünet fejlődik ki mindenkinél. A remegés (tremor) például a betegek egyharmadában nem alakul ki. Pedig ez egyébként nagyon zavaró lehet, emiatt előbb fordul az ember orvoshoz, mintha csak azt tapasztalná, hogy lelassult, nehezen mozog.

A Parkinson-kórhoz hasonló tünetek kialakulhatnak egyéb elváltozások, mérgezések, kísérőbetegségek következtében is. Bizonyos gyógyszerek mellékhatásként ugyancsak okozhatnak Parkinson-betegségre emlékeztető panaszokat. Ebben az esetben a tünetek a gyógyszerszedés felfüggesztésével megszűnnek.

Korszerű terápia

Az idegi ingerületátvivő anyagok felfedezésével lehetővé vált a Parkinson-kór hatékony kezelése. Egyedülálló az idegrendszeri betegségek között, hogy a hiányzó dopamin, pontosabban annak előanyaga bejuttatható a szervezetbe és a központi idegrendszerbe. A legnagyobb javulás a levodopa (L-dopa) alkalmazásával érhető el. ĺgy jelentősen csökkent a halálozás. Nemcsak megnőtt a betegek élettartama, az életminőségük is javult. De a levodopa sem állítja meg a beteg állapotának romlását, és hosszú távon olyan jelenségek alakulhatnak ki, amelyek zavaróak.

A gyógyszeres kezelés mellett fontos a fizikoterápia, a mozgékonyság megőrzése. Egyszerű átalakításokkal a lakás biztonságossá tehető, fűzős cipő helyett érdemes tépőzárasat választani, így a mindennapi élet nem okoz megoldhatatlan problémát.

Ha a korszerű gyógyszeres kezeléssel nem érhető el állapotjavulás, mérlegelendő a műtét lehetősége. Bizonyos esetekben javíthatja a betegek életminőségét, ha a kényszermozgásért felelős agyterületet célzottan elroncsolják.

Ma is erősen vitatott kísérletnek minősül a magzati agysejtek beültetése. Azt várták, hogy a megtapadó sejtek elegendő dopamint tudnak termelni. Az első ilyen műtétet 1988-ban végezték, ezért még nem lehet megállapítani, hogy hosszú távon gyó-gyulást hoz-e. Talán a génterápiától, illetve az őssejtkutatások eredményeitől várható a Parkinson-kór leküzdése. Fontos volna a korai felismerés. Az idejében elkezdett, célzott kezelés mellett javulnak a tünetek. Bár vizsgálni nehezen lehet, feltételezhető, hogy bizonyos gyógyszerek hatékonyan lassítják a betegség előrehaladását. Fontos lenne az is, hogy az emberek ne tekintsék stigmának a betegséget, mert korszerű kezeléssel hosszú éveken át a munkaképesség megtartható.

James Parkinson angol háziorvos 1917-ben könyvet írt a róla elnevezett betegségről. Tapasztalatai alapján összegezte a kór három fő jellegzetességét: egy vagy több végtag remegése, az izomzat merevsége, a lelassultság, különösen a mozdulat indítása nehézkes. Mivel a bénultság és a kényszermozgás egyidejűleg fennáll, a tünetegyüttest reszkető bénulásnak is nevezték. Minden mozgás az agy, a gerincvelő, az idegek és izmok összehangolt működését igényli. Bármelyik összetevő sérülése vagy működészavara következtében a mozgás rendellenessé válik. Ennek jellegéből gyanítható, hol bomlott meg az összhang.

Jellemző tünetek

A kéz és a láb nyugalomban fellépő remegése, amely mozgásra mérséklődik.

Az izmok nem tudnak ellazulni.

A mozgás lelassul, erőtlen lesz, az automatikus mozgásokhoz is tudatos erőfeszítés szükséges.

Egyensúlyzavar.

Monoton, halk beszéd.

Csoszogó, apró léptű járás.

Ritka pislogás.

Mimikaszegény, kifejezéstelen arc.