A növényvilág immunerősítői

Különböző kémiai szerkezetű anyagok lehetnek, melyek közül a legerősebb hatásúak az illóolajok. A legtöbb illóolaj-komponens gátolja a baktériumszaporodást, sőt nem ritka az sem, hogy el is pusztítja a baktériumot vagy gombát. A legismertebb fitoncid a fokhagymából előállított kristályos anyag, az allicin. A fokhagyma (Allium sativum) gerezdes hagymáját már évezredek óta használják nemcsak étkezés, hanem gyógyítás céljából is. Az ókorban a fokhagyma, vöröshagyma és a kamilla a legnemesebb és leggyakrabban használt gyógyszer volt. Az ókori római katonák gyakran kaptak fokhagymát, mint harci serkentőt, az egyiptomi piramisok építői pedig a járványok megelőzésére fogyasztották. Az allicint tartalmazó készítményeket akut és toxikus bélfertőzések kezelésére alkalmazzák. A fokhagymából készült drazsét hasmenéskor is alkalmazzák, de gyomor- és bélfertőtlenítő, görcsoldó és szélhajtó hatása is van, s az egyik legismertebb természetes koleszterinszint-csökkentő. A baktériumölő hatóanyagon kívül található benne A-, B1-, B2- és C-vitamin, jód és aminosav is.

A vöröshagyma (Allium cepa) is régóta használatos házi szer. Hatóanyaga az allicinnel rokon vegyület, és hasonló módon képződnek belőle baktériumellenes hatóanyagok. Tartalmaz még egy könnyfacsaró vegyületet is, amelyet manapság az asztma gyógyítására kezdenek alkalmazni. Felhasználása hasonló, mint a fokhagymáé. Fertőtlenítő, vércukorszintet csökkentő, vizelethajtó, epetermelő hatása egyaránt jelentős.

A farkasalma (Aristolochia clematitis) hatóanyaga az arisztolochiasav, amelyet kiegészítő terápiaként antibiotikumos kezelés mellett alkalmaznak. Jelenleg vírusellenes hatását kutatják. Vigyázat: nagyobb mennyiségben menstruációs görcsöket okozhat, sőt fennállhat a vetélés veszélye is. Ezért alkalmazása kizárólag orvosi felügyelet alatt történjen.

Az illóolajok a növényvilágban általánosan elterjedtek. Ezek az aromatikus anyagok olyan vegyületek, amelyek szobahőmérsékleten párolognak. Általában desztillációval állítják elő különböző növényi részekből. Megtalálhatóak a levélben, virágban, de gyakoriak a magvakban, sőt néhány esetben a növény gyökerében is felhalmozódhatnak. Már az ókori kínai orvosok is felismerték az aromaanyagok gyógyító hatását. Vallották, hogy az illóolajok kedvezően hatnak a testre, a szellemre és a lélekre egyaránt. Az illatingerek bejutnak az agy limbikus központjába, amelyet érzőagynak is szoktak nevezni. Ez tartja az egyensúlyt a félelem és a vágy között, befolyásolja az életfunkcióinkat, érzéseinket. Az illóolajok belélegzése fizikai változásokat is előidéz, így pl. a citrom illata csökkenti a pulzust, a levendula illata pedig az izomtónust.

A kozmetikai-, ill. a gyógyszeripar is előszeretettel használja a borsmenta (Mentha piperita) aromatikus vegyületeit. A leveleiben található illóolaj 50-80%-a mentol. Felhasználása igen sokrétű. Kiváló fertőtlenítő. A bőrfelületet hűsíti, ezáltal elnyom más kellemetlen érzést, mint pl. viszketést, égést, fájdalmat. Gyulladáscsökkentő hatását a felső légutak és a szájüreg fertőzéseinél hasznosíthatjuk. Kiemelendően jó étvágyjavító, görcsoldó és szélhajtó. Az Ausztráliában őshonos eukaliptusz (Eucaliptus globulus) fa levele is tartalmaz jelentős menynyiségű aromatikus anyagot, eukaliptolt. Az eukaliptuszolajat a gyógyászatban orrcseppekben, légutak hurutos megbetegedéseinél fertőtlenítésre használjuk. Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) levele is jelentős illóolajforrás. Fő alkotórésze a tujon, cineol, kámfor. Felhasználása egyrészt illóolajtartalma miatt indokolt, mivel olaja fertőtlenítő és gombaölő hatású, másrészt vérzéscsillapító hatású cserzőanyagai miatt. Izzadás ellen, betegségből való felépüléskor, toroköblögetőnek alkalmazzák. Nagyobb adag huzamosabb szedése – tujontartalma miatt – mérgező lehet.

Az egyik leggyakrabban használt illóolajtartalmú gyógynövény a kamilla. Külsőleg és belsőleg is alkalmazzák gyulladásgátlóként, hűléses megbetegedések esetén, szélhajtóként, gyomor- és bélrendszeri betegségek esetén (hurut, fekély), többnyire frissen elkészítve tea formájában.

A fitoncid hatás alkalmazásának egyelőre az a tény szab gátat, hogy ezeket a hatóanyagokat nem lehet olyan nagy mennyiségben gazdaságosan előállítani, mint pl. a gombákból származó antibiotikumokat.

A szerző gyógyszerész