A mediterrán étrend és az egészség

Az étrend, amely az egyes dél-európai országokban eltérő, gyakran csak havi egy alkalommal tartalmaz nehéz húsokat, hetente baromfit, tojást és édességet. Ezzel szemben zöldségeket, gyümölcsöket, csonthéjasokat, finomítatlan gabonapelyhet, olívaolajat, sajtot és joghurtot naponta fogyasztanak a mediterrán területeken, csakúgy, mint halakat. Ráadásul bort is isznak, mértékkel. Bár az olívaolaj valószínűleg az egyik legjobb hatású étel az étrenden belül, a kutatók úgy találták, nincs egyetlen, különleges ételfajta, amely az étrend egészségre gyakorolt hatásáért felelős lenne. „Az egyes összetevők külön-külön nem hatnak igazán, csak akkor, ha kölcsönhatásban vannak a többi összetevővel.” – nyilatkozták a kutatók.

Fán termő kultúra vagy a kultúrát termő fa

A pekingi központi piactér főbejáratát díszítő közismert kínai felirat – mely szerint: „azok vagyunk, amit megeszünk” – univerzális igazsága varázslatos módon jelenik meg az európai kultúra születése kapcsán egy szikár, kis növésű, szívós, örökzöld fácska képében. A Földközi-tenger medencéjének lakói már az időszámításunk előtt hatezer évvel ismerték az olajfát és annak aromás, fűszeres nedvben gazdag termését. Mindenütt mély, kultikus tisztelet övezte már az Ókorban is ezt a növényt, aminek tudatos nemesítése, művelési módszerei a mai Szíria északi területeiről terjedtek el a mediterráneum birodalmaiban.

Örök életű fa

Az akár kétszáz évig is elélő, húsz év növekedés után termőre forduló, majd száztíz – százhúsz éven át is dús terméssel kecsegtető olajfa a korszak embere szemében az isteni örökkévalóságot képviselte. Az éghajlat és a talajadottságok következtében ezen a földközi-tengeri vidéken májusban virágzó olajfa tojásdad, bogyószerű gyümölcse június végén kezd el növekedni és beérni. Színe az érés folyamán folytonosan változik a zöldtől, a bíboron át a feketéig. Ezt követően november és január között szüretelik a lédús bogyókat függően az érés fokától. A legjobb minőségű extra szűz olajhoz a szüret utáni huszonnégy órán belül, malomkövekhez hasonló kerekek között kipréselt bogyókból lehet hozzájutni, amit aztán a tartályokban történő ülepítés, szűrés után mindenféle tartósító eljárás nélkül palackoznak. Ismert és elterjedt a préseletlen olajbogyó különféle fűszeres lében történő, pácolás utáni fogyasztása is.