A csontok 2.

Ha szabad szemmel vizsgálunk egy csontot, apró lyukakat látunk a felszínén, ezek a csontjáratok vagy csatornák bemeneti nyílásai. E járatokban futnak a csontvelőt és magát a csontszövetet ellátó erek és idegek. Mikroszkóppal vizsgálva látható, hogy egy csontlemez (lamella) apró, csillag alakú sejtekből áll. Ezek a csontsejtek vagy oszteociták, amelyek a csontállomány alapanyagát alkotják. A csontokban az ún. Havers-csatorna körül a csontsejtek koncentrikus körökbe rendeződnek. Ebben a csatornában hajszálerek és idegrostok találhatók. A csontsejtek részt vesznek a csontszövet folyamatos megújulásában.

A csontok felépítése

A csontsejtek száma a korral megfogyatkozik, ezért a csont veszít szilárdságából és hamarabb eltörhet. A csontok alapanyaga fehérjében és kalciumsókban gazdag. Az utóbbi, a csontszövetre jellemző vegyület adja meg a csont tartását és szilárdságát. Az elégetett csont hamuja főként kalciumsókból áll.

A csontok és az életkor

A felnőttek hosszú, csöves csontjaiban sárga, zsíros csontvelő található. A többi csontban kap helyet a vörös csontvelő: itt képződnek a vér vörösvértestjei és fehérvérsejtjei. (Gyermekekben a csontvelő zöme vörös.) A tömött vagy kompakt csontokat apró járatok (csatornák) hálózzák be, ezekben futnak a csontot ellátó vérerek, nyirokerek és idegek.

A csontok porcból képződnek: ez a porcogószerű anyag fedi az ízületeket. A magzat csontváza jórészt porcból áll.

A születés után és a növekedés során ez a porc vörös színű, rugalmas csonttá alakul. A gyermeki csontok hajlékonyságának tudható be, hogy a kicsik ritkábban törik el csontjaikat egy esetleges baleset során. Az életkor előrehaladásával megváltozik a csontállományt alkotó ásványi anyagok összetétele, amitől idősebb korban törékenyebbé és gyengébbé válnak a csontok.

A bennük található nagy mennyiségű ásványi és egyéb anyagnak köszönhetően szükség esetén a csontszövet a szervezet ásványianyag-raktáraként szolgál. Ha valaki például a táplálékból nem jut elegendő kalciumhoz, a szervezet a csontokból vonja el a hiányzó mennyiséget, s eljuttatja azt az idegrendszerbe. Az idegingerület továbbításának nélkülözhetetlen alkotóeleme a kalcium. Amikor ismét bőségesen áll kalcium a szervezet rendelkezésére, a csontokban kialakult hiány pótlódik. A csontok vastagságbeli növekedéséről a csonthártya gondoskodik. Ha ennek egy élő csontról nyert darabkáját átültetnénk a bőr alá, ott vékony csontréteget képezne. Bár a csonthártya életünk során mindvégig folytatja működését, ennek intenzitása idővel alábbhagy, ezért a csontok igen lassan, de folyamatosan megvastagodnak az életkor előrehaladtával. Ez ugyanakkor nem jár együtt a tömött kéregállomány megvastagodásával, mert folyamatos a sejtek megújulási folyamata, s vele párhuzamosan a sejtpusztulás is.

Az emberi csontváz

A felnőtt ember csontváza 206 csontból áll, nem számítva a járulékos „szezámcsontokat”. Ezek bizonyos ízületek körül található apró csontocskák, és számuk egyéni eltéréseket mutat.

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

„Tudom, hogy rögzíteni kell az eltört csontokat. De mi történik a gyógyulás során?”

Csonttörésnél a tört végeket összeillesztik, hogy a csont visszakerüljön eredeti helyzetébe, majd a csontot sínbe teszik vagy nyugalmi helyzetben rögzítik, hogy a törés helye összeforrjon. E folyamat során apró csontképző sejtek, az ún. oszteoblasztok a csontot ismét megszilárdító csontállományt termelnek. Ezek a sejtek segítik a csontok természetes növekedését is. A csontbontó sejtek, az ún. oszteoklasztok lebontják a régi csontszövetet. Az építés és bontás eme kettős folyamata szünet nélkül folyik a csontokban.

„Tudom, hogy a csonttörésnek különböző fajtái vannak. Ki tudná ezt bővebben fejteni?”

A csonttörések egyszerűek és összetettek lehetnek. Utóbbi esetben egyéb szövetek is megsérülnek, s a csont szabad szemmel láthatóvá válik (nyílt törés). Ez nagy vérveszteséggel járó, súlyos sérülés. Ebben az esetben nagy a fertőzés veszélyének kockázata. Nyílt törés esetén legtöbbször sebészeti beavatkozás is szükséges. Egyszerű törésnél csak a csont törik el, más sérülés nem keletkezik.