Dotáció az alapok helyett

Nem fogadta túlzott lelkesedéssel az agrárközvélemény az EU csatlakozási tárgyalások egyik sarkalatos követelményének, a különböző támogatási alapok felszámolásának megoldását. Annál is inkább, mivel az ugyan már tény, hogy január elsejétől a földművelési tárca hatáskörében eddig működő alapok megszűnnek, viszont forrásaik felhasználásának illetve további folyósításának kérdései egyelőre még nem teljesen világosak.

Nyilvánvaló, hogy az alapok felszámolásának igényét az EU részéről az motiválta, hogy az ágazati források felhasználását áttekinthetővé tegye azáltal is, hogy egy helyről felügyelhető legyen a folyósításuk. Kérdéses azonban, hogy az így „központosított” források költségvetési tételekként az elképzelések szerint be tudják-e tölteni azokat a funkciókat, amelyeket eddig az alapok folytonossági alapon végeztek, s nem befolyásolták őket a gazdasági év és a költségvetésről szóló mindenkori törvény megkötései. Ennek ugyanis kemény eszközei vannak a költségvetésből, tehát az adófizetők pénzéből folyósított források hatékony felhasználásának ellenőrzésére. A költségvetési források évente elszámolandók, az alapok által folyósított támogatások viszont egyik évből a másikba „átmenők” lehetnek. Vélhetően ez volt az egyik kiindulási alapja annak a megfontolásnak, amikor 7-8 évvel ezelőtt az agrárfinanszírozás kérdéseinek megoldási lehetőségeként az alapok létrehozása is felmerült. Megszüntetésük, illetve tevékenységük átcsoportosítása ugyan formailag eleget tesz majd az EU követelményeknek, kérdéses azonban, hogy az őket felváltó megoldások képesek lesznek-e megfelelni a termelők reális igényeinek, vajon nem korlátozzák-e majd az eszközök felhasználását a költségvetési szabályok időbeni és egyéb korlátai. (l)