Deschamps, Horvátország és Modric – így láttuk a 2018-as futballévet II.

Ághassi Attila, az Index sportrovatvezetője
Az év játékosa:
Kylian Mbappé. Ilyen labdakezelést ilyen sebességnél még nem láttam. 20 év alatt sokan álmodoznak arról, hogy valamilyen sportágban világbajnokok lesznek. Neki sikerült. És még a prémiumát is szétosztotta a rászorulók között.
Az év csapata:
Horvátország. 1990-ben sírtam utoljára futballmeccsen, amikor a sokkal jobban játszó Jugoszláviát tizenegyesekkel kiütötte a későbbi vb-döntős Argentína. Mindig szívügyem volt a délszláv foci, különösen a horvátoké. Naná, hogy elővettem a döntőre a horvát mezem, ha már ott voltam a moszkvai vb-döntőn.
Az év edzője:
Dárdai Pál. Minden évben varázsol a Herthánál, most éppen egy gyors csapatot igyekszik kialakítani. Zidane óriás, mert a legnagyobb sztárokat illeszti egymáshoz, de építeni szerintem sokkal nehezebb.
Az év meccse:
Real Madrid–Liverpool 3–1. Amikor a helyszínen visszajátszották Gareth Bale ollózását, még egyszer felhördült a közönség. Akkor szembesült vele a többség, mekkora gólt látott.
Az év pozitívuma:
Georges Leekens gyors kirúgása. Igaz, ide sem lett volna szabad hozni. Ha majd egyszer értékeljük a modern kori magyar futball sírásóit, az ő szerződtetését intézők az első lapokra kerülnek.
Az év negatívuma:
Már a Nemzetek Ligájában is
az észtek segítségével maradtunk versenyben, miközben a Puskás-stadionba jön az Európa-bajnokság.
 

Kálnoki Kis Attila, a 24.hu sportrovatvezetője
Az év játékosa:
Szalai Ádám nagy lakli, aki inkább intelligens erőgép, mint finom, virtuóz és gyors megoldásokra képes ösztönlény. Ettől még 200 Bundesliga-meccs, 52 válogatott-találkozó virít a neve mellett. Nemzeti mezben 19 gólt szerzett. Ebből 11-et az utolsó 23 mérkőzésén, és ez a 47,8 százalékos gól/meccs mutató már nemzetközi kitekintésben is elismerésre méltó. Kiváltképp, hogy válogatott csatárként nem tud gyengébbnek titulált ellenfelekkel szemben gólparádéban bízni, statisztikát növelni. Szalai Ádámnak lassan, de biztosan benőtt a feje lágya. Szeleburdi, olykor nagyszájú, hektikus teljesítményű labdarúgóból megbízható profivá érett. Mindez a szinte vele egykorú edző, Julian Nagelsmann munkájának lenyomata.
Az év csapata:
A magyar klubfutball álmot kerget. Azt az álmot, hogy a szegényházból érkezve képes felrúgni a futballgazdaság törvényét, miszerint a jelentősen nagyobb költségvetés általában legyőzi a kisebbet. Focink két zászlóshajója, a Fradi és a Videoton – pardon, MOL Vidi FC – költségvetése az Európa Liga 48-as főtáblájának alját súrolja. A Vidi a maga kb. 15–17 millió eurós éves költségvetésével momentán Krőzusokkal csatázik. A nyilvánvaló hendikep eltüntetéséhez éveken át tartó célirányos építkezés szükséges. Leginkább okos edzőválasztás és tudatos játékospolitika. A Vidi második éve ebben veri a többi magyar klubot. Ha úgy tetszik, idén realizálta az álmot.  
Az év edzője:
Paulo Sousa 2011–13 között utat mutatott a magyar klubfutballnak. Továbblépett persze innen. Négyévnyi kapkodás és hat menesztett edző után 2017 nyarán talált rá a Vidi arra a szerb szakemberre, aki bár szokatlanul fiatal, jelentősebb futballmúlt nélküli, mégis – vagy épp ezért – hasonló európai futballgondolkodással bír, mint a portugál. Azt mondják, Marko Nikolics nem csak szakmai téren kiváló, de emberként is új színt hozott a magyar labdarúgásba. A klub legnagyobb értéke. Otthonához relatíve közel teljesedhet ki szakmailag, egyszersmind megtalálta számítását anyagi értelemben is. Ez élteti a reményt, hogy hosszabb távon marad és a Vidi folytatni tudja vele az építkezést.
Az év meccse:
Lehet egy BL-kieséssel végződő mérkőzés az év meccse? Lehet, ha bármely magyar csapat úgy játszik, ahogy a MOL Vidi tette Athénban a 48 perc után. Összesítésben ekkor már kétgólos hátrányba kerültek a fehérváriak. Az BL-ben addig rájuk jellemző célfutball után Marko Nikolics váltott. Az eredmény: kapuja elé szögezett ellenfél, magyar csapattól rég nem látott tudatos sémára felépített, ismétlődő akciók az ellenfél támadóharmadában. Gól és majdnem hosszabbítás kiharcolása. Bizonyíték arra, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a MOL Vidi már nemcsak kontrajátékra, hanem látványos támadófutballra is képes.
Az év pozitívuma:
Georges Leekens sebes menesztésével az MLSZ elnöksége rövid időn belül másodjára állt bele egy olyan döntésbe, amellyel elismerte, hogy „kirakatrendező” munkakörben nem megfelelő döntést hozott. Pintér Attila után Dárdai Pál és későbbi magyar hangja, Bernd Storck, majd a 2016-os Eb-szereplés érkezett. Marco Rossinál egyelőre csak a remény él 2020-ra. De legalább újra él.
Az év negatívuma:
Az év pozitívuma az év negatívuma is egyben. Bár az MLSZ 2017-ben húzott érthetetlent Leekensszel, de a hatás 2018 első fél évében mutatkozó kilátástalanságban és elpazarolt felkészülési meccsekben öltött testet. Marco Rossi azt bizonyította, a belga nyolc hónapos semmittevése, még inkább zavarkeltése miatt úszott el a Nemzetek Ligája-csoportgyőzelem.
 

Kiss Tibor Noé író, újságíró
Az év játékosa:
Luka Modric
Az év csapata:
A horvát válogatott
Az év edzője:
Jürgen Klopp
Az év meccse:
Horvátország–Ororszország (Zágrábban nézve)
Az év pozitívuma:
Nagy Ádám gólja Finnország ellen – és a szerény, reális nyilatkozatai.
Az év negatívuma:
Az afrikai és ázsiai csapatok szereplése a vébén – ráadásul a létszámemelés miatt a jövőben még több afrikai és ázsiai csapat meccseit kell néznünk a világbajnokságokon.

Molnár Norbert, a Kisebbségi Kulturális Alap igazgatója
Az év játékosa: 
Antoine Griezmann
Az év csapata: 
Horvátország és Belgium
Az év edzője: 
Didier Deschamps
Az év meccse: 
Brazília–Belgium 1–2, Franciaország–Argentína 4–3
 Az év pozitívuma: 
Jönnek vissza a hollandok.
Az év negatívuma: 
A német válogatott.
 

Mózes Szabolcs, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója
Az év játékosa: 
Lionel Messi. Ismét nem nyert vb-t, de egész évben számolatlanul gyártotta a gólokat és gólpasszokat, ha pedig a legjobb egyéni teljesítményt keressük, ez a lényeges, nem a csapattal szerzett címek. Míg ő egész évben termeli a gólokat és a váratlan húzásokat, addig mások jellemzően csak egy-egy eseményen villognak. Csak sajnálni tudtam őt, hogy egy ilyen argentin válogatottban kell vergődnie. 
Az év csapata: 
Horvátország. Egységes, harcos, technikailag képzett, szerethető „kiscsapat” volt a vb-n. 
Az év edzője: 
Zinedine Zidane. Edzőként háromszor nyert egymás után BL-t. Nyáron távozott, azóta hol van és hogyan néz ki a Real? Ez önmagában is sokat elmond érdemeiről.
Az év meccse: 
Franciaország–Horvátország 4–2. Hosszú idő után olyan tornadöntő, amely tele volt gólokkal. És sajnos szomorú volt látni, ahogy a gépek – nem kis szerencsével – bedarálják a fáradt focistákat. 
Az év pozitívuma: 
A horvát csapat szereplése a vb-n. Egy kis ország Közép-Európából, nagy álmokkal és valós eredményekkel. 
Az év negatívuma:
Sokadszorra is az, ahogy a FIFA nem tud mit kezdeni a szervezeti korrupcióval. Nem az év negatívuma kategória, inkább az év szerencsétlenkedése lehetne Olivier Giroud szereplése, aki a vb-győztes csatáraként az egész tornán, 546 percen keresztül nem szerzett gólt.
 

Pető Péter, a 24.hu újságírója
Az év játékosa:
Mindenki, aki 2Rule-mezben futballozhat.
Az év csapata:
Kisvárda, amely úgy áll kieső helyen az NB I-ben, hogy rengeteg erőfeszítést tesz azért, hogy ne legyen a mérkőzésein magyar labdarúgó a pályán. 
Az év edzője:
Várhidi Péter, aki ha klubtulajdonos lenne, azért nevezné ki Várhidi Pétert edzőnek, mert elmondása szerint taktikailag egyetlen meccset sem veszített el.
Az év meccse:
Augusztus 11., a Haladás Mészáros két góljával győzi le a Felcsútot.
Az év pozitívuma:
Thomas Doll menesztése az FTC-től.
Az év negatívuma:
Továbbra sem épült meg a második felcsúti stadion, a településnek be kell érnie egy arénával.
 

Németh Zoltán, költő, irodalomkritikus
 Az év játékosa: 
Lionel Messi
Az év csapata: 
A horvát válogatott
Az év edzője:
Zinedine Zidane
Az év meccse:
Brazília–Belgium 1–2
Az év pozitívuma:
Vb-ezüstöt nyert egy magyar származású játékos, Domagoj Vida.
Az év negatívuma:
Foci és politika mint a manipuláció és pénzmosás eszköze.
 

Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője
Az év játékosa:
Raphael Varane, aki egyedüliként nyert vb-t és BL-t is idén.
Az év csapata:
Horvátország, amely sokak hitét visszaadta a futballban.
Az év edzője:
Zinedine Zidane, aki hihetetlen módon harmadszor is BL-t nyert a Real Madriddal.
Az év meccse:
A történelmi Anglia–Horvátország vb-elődöntő, amelynek élvezeti értékén az is javított, hogy a helyszínen láthattam.
Az év pozitívuma:
A horvátok vb-szereplése. 
Az év negatívuma:
Az UEFA és a FIFA ijesztő és felelőtlen ötletelése a futball közeljövőjéről.

László Ágnes, a Kislány, nagy foci blog írója
Az év játékosa:
Kylian Mbappé. Olyan típusú játékos ő, aki miatt az ember leül meccset nézni. Laza, könnyed, felszabadult, örömből focizik. A sikerek sem kerülik el: 20 éves kora előtt megnyerte azt a trófeát, amelyről minden labdarúgó álmodik, világbajnok lett. Ráadásul nem epizódszereplőként, hanem kulcsszerepet vállalva. Griezmannal holtversenyben a franciák házi gólkirálya lett. Többek között a horvátok elleni döntőben is eredményes volt. A pályán kívüli magatartása miatt is igazi példakép. A világbajnoki szereplésért kapott bónuszát jótékony célra ajánlotta fel.
Az év csapata: 
A világbajnokságot nyert francia válogatott. 
Az év edzője: 
Franciaországot világbajnoki címig vezető Didier Deschamps.
Az év meccse: 
BL-negyeddöntő: Liverpool–Manchester City 3–0. Klopp csapata valósággal lesöpörte a pályáról a Cityt. Élmény volt nézni a Vörösök dinamikus, szórakoztató fociját. Olyan volt, mint egy pörgős akciófilm. 
Az év pozitívuma: 
A Videoton nemzetközi kupaszereplése.
Az év negatívuma: 
Kedvenc csapatom, a Manchester United zuhanórepülése. José Mourinho ámokfutása: saját, múltbeli sikereinek folyamatos szajkózása, játékosainak nyilvános megalázása, és nem utolsósorban nézhetetlen focit játszat a csapattal.

Szombathy Pál

újságíró, tévés műsorvezető

Az év játékosa:

Nem volt. Illetve több is akadt egyszerre: Cristiano Ronaldo a klubváltása miatt, Luka Modric mint vb-vezéregyéniség, a szerénysége miatt árnyékban élő csatárnagyság, Antoine Griezmann. Ők hárman egyszerre, vagyis egyikük sem.

Az év csapata:

A horvát válogatott, nem kérdés a válasz: közép-európaiként húsz éve dobog értük a szívem, az 1998-as vébé óta nekik szorítok, egyszerűen vagányak, szívósak, harcedzettek. Mandzukic lett számomra az egyik kedvenc egy egykor ellenszenves arcból.

Az év edzője:

Didier Deschamps a francia válogatottal megszerzett világbajnoki címért, ahogyan felépítette a csapatát erre a tornára, ahogyan fejlődött folyamatosan ez a társulat évek óta, egy elkötelezett, nagyjából mindenhol bizonyító csúcsedzővel. 

Az év meccse:

AS Roma-szurkolóként a BL-negyeddöntő római visszavágója a Barcelona ellen, amely semleges nézők számára is a modern futball egyik csodája volt, amilyet korábban visszavágón a Barca is produkált különben – a PSG ellen. 

Az év pozitívuma: 

Marco Rossi magyar szövetségi kapitányi kinevezése egy cirkuszi bohózatot követően, amelyből kiderült, hova ne álljanak bizonyos belgák: kispad mellé. Az olasz mester megküzdött ezért a feladatért, és egyelőre megmutatta, érdemes volt végre őt választani. 

Az év negatívuma:

Az egyik utolsó nagy magyar futballedző, Kovács Ferenc halála. Feri bácsi vitte a Videotont 1985-ben az UEFA-kupa döntőjébe tök esélytelenként, s ő volt az, aki nagy tudású, kritikus, egyenes, megalkuvás nélküli férfi maradt a magyar foci mocsaras korszakaiban is.