Dán konkurencia a Csallóközben

Pozsony/Nagymegyer. Egyeseket bizakodással, másokat aggodalommal töltött el a hír, hogy két dán farmer, Eric Jantzen és Erling Lerche-Simsonen vállalkozásba kezdett Nagymegyeren. Amíg a bizakodók annak örültek, hogy végre nemcsak őröket, hanem állatgondozókat és etetőket is foglalkoztatnak majd a jelenleg használaton kívüli füzesi, alistáli és nagydűri sertéstelepeken, addig a másik oldal képviselői a földbérlet és -használat miatt aggódnak. „A dánoknak nem lesz elég 2500 hektár, biztosan felverik a földbérleti díjakat, hogy nagyobb területen gazdálkodhassanak” – érvel a másik fél, amely a hazai és a külföldi termelők esélyegyenlőségét szorgalmazza. Végre egy csuka a lusta pontyok között, amely megmozgatja a hazai állóvizeket – fogalmazott az agrártárca egyik szakosztályvezetője. A tárca illetékesei közül többen úgy fogadták a dánok megjelenéséről szóló híreket, hogy „végre egy igazi konkurencia”. Derűlátásuk nem véletlen: Dánia a világ legnagyobb sertéshús-exportőrének számít.

Eric Jantzen, a nagymegyeri Dan-Slovakia Agrar Rt. társtulajdonosa úgy fogalmazott: nem érti az aggályokat, ők nem akarnak mást, csak jól működtetni egy üzemet. Dél-Morvaországban már bizonyítottak, ott sikeresen irányítanak egy csirkefarmot. Szlovákiában elsősorban nagyüzemi sertéstermeléssel szeretnének foglalkozni.

Hogyan esett a választásuk Szlovákiára? Véletlenszerűen ráböktek a térképre, vagy más tényező is szólt Szlovákia és Nagymegyer mellett?

Már négy éve jelen vagyunk Csehországban, megismertük az ottani rendszert, gyakorlatot. A két ország közelsége és szoros kapcsolatai miatt úgy véltük, hogy Szlovákiában is hasonlóak a vállalkozási és termelési lehetőségek, feltételek.

Mégis, miért nem próbálkoztak például Magyarországon, vagy Lengyelországban is?

A társam már vállalkozik Lengyelországban. Ami Nagymegyert illeti, itt volt egy eladó farm 2500 hektáros területtel, továbbá három használaton kívüli sertéstelep, amely megfelel elképzelésünknek. Elvégre mi Szlovákiában elsősorban sertéstenyésztéssel akarunk foglalkozni. Az épületek állaga jó, ám belülről mindent fel kell újítani. A legkorszerűbb dán és nyugat-európai gépeket, berendezéseket kívánjuk idehozni.

Számításaik szerint meddig tart a felfutási idő, azaz mikor érik el a tervezett 60 ezer darabos éves termelési szintet?

Kétéves felfutási időszakkal számolunk. Az első évben mindent lecserélünk és felújítunk, s még a jövő év végének beállta előtt megkezdjük az állatok telepítését.

Milyen befektetésekkel számolnak?

Ezt még nehéz számszerűsíteni, de a sertéstelepek rekonstrukcióját 200 millió koronára becsülöm.

Hány embert kívánnak foglalkoztatni a régióból?

Erre nehéz ma válaszolni, csak most készítjük a sertéstenyésztési terveket. A termelés növelése több ember foglalkoztatását teszi lehetővé.

Bár mindössze egy hónapja vásárolták meg a Farma VM vállalatot, bizonyára már kialakult önökben kép a szlovákiai agráriumról, pozitívumai és hibáiról egyaránt. Miként vélekedik például a termelékenységről?

Elégedett vagyok az emberek munkájával, keményen tudnak dolgozni, szakképzettségük jó. Változtatni kell a technológián, mind az állattenyésztésben, mind a növenytermesztésben. A gépeket, berendezéseket, traktorokat fel kell újítani.

Az a hír járja, hogy amikor először látogattak el a megvételre kiszemelt cégbe, csak a tizedik ember akivel találkoztak mondta azt, hogy ő munkás, a többiek állítólag ilyen vagy olyan vezetők voltak. Igaz ez?

Nem, én ilyen soha sem mondtam. Tény viszont, hogy mi Dániában egy kicsit másként termelünk.

Hogyan?

Csak néhány dologra specializálódunk, és igyekszünk az adminisztációt minimalizálni. Igyekszünk bevezetni egy rendszert, amely automatikusan működik. Nálunk a farmerek nagyon közel állnak a munkásokhoz, a traktoristákhoz, s mi otthon ugyanúgy részt veszünk a mindennapi munkában, mint ők. Ha kell, én szántok, vetek ma is. Én farmernek tekintem magam, aki Dániában 300 hektáron gazdálkodik, és nem cégvezetőnek, igazgatónak. Nagymegyeren sem akarunk mást, csak sikeresen működtetni egy vállalatot.