Ritka természeti jelenségek, amelyek valóban halálosak

Mega-cunami

Képzeljünk el egy hatalmas vízfalat, amely percek alatt egész városokat nyelhet el. Ilyen vízszörnyeket olyan katasztrofális események hoznak létre, mint az aszteroidák becsapódása, földcsuszamlások vagy vulkánkitörések. 2004-ben az indonéziai tengerrengés egy 36 méter magas megacunamit szabadított el. A hullám 725 kilométer/óra sebességgel haladt, ami az egyik leggyorsabb természeti katasztrófává tette. Szerencsé a megacunamik ritkák.
 

Vízoszlopok

A vízoszlopok lenyűgöző természeti jelenségek, amelyek a vízfelületek felett fordulnak elő. A kondenzált vízgőz forgó oszlopai formájában táncolnak a tó vagy a nyílt óceán felszínén. A legnagyobb vízoszlopot 2010-ben észlelték a venezuelai Catatumbo partjainál. Ez elérte a 920 méteres magasságot! A távolból a vízoszlopok szórakoztató, játékos vízspiráloknak tűnhetnek, de a valóságban maximálisan pusztítóak. Az óránként akár 160 kilométeres szélsebességgel képesek könnyen felborítani a kisebb hajókat, megrongálni a dokkokat és a part menti építményeket.
 

Limnikus kitörés

A limnikus kitörés a természeti katasztrófák egy ritka típusa, amikor nagy mennyiségű szén-dioxid szabadul fel egy tó fenekéről, elpusztítva minden élőlényt a környéken. Gyakran szökőárat eredményez, amikor a víz a szén-dioxiddal együtt a felszínre emelkedik. A legnagyobb limnikus kitörés 1986-ban történt a kameruni Nyos-tónál, ahol a szén-dioxid-felhő percek alatt több mint 1700 embert és 3500 állatot ölt meg. A tó csendben felhalmozta a gázokat a mélyében, míg egy nap már nem tudta visszatartani őket. Halálos gőz tört ki, amely lefelé áramlott a völgyben, holttesteket hagyva maga után. A limnikus kitörések nem egyszeri események. Újra és újra megtörténhetnek ugyanannál a tónál, mint egy rossz dzsinn, amely nem marad a palackban. A tudósok olyan őskori limnikus kitörésekre is találtak bizonyítékot, amelyek egész civilizációkat pusztítottak el.
 

Vulkánkitörések

A történelem legnagyobb feljegyzett vulkánkitörése az indonéziai Tambora 1815-ös kitörése volt, amely becslések szerint 160 köbkilométernyi anyagot lövellt a légkörbe. Ez a vulkáni hamu mennyisége elegendő lett volna ahhoz, hogy például Rhode Island területét kétméteres réteggel borítsa be. A kitörés megváltoztatta az időjárást, 1816-ban gyakorlatilag elmaradt a nyár az északi féltekén. De nem csak a puszta anyagmennyiség az, ami pusztítóvá teszi a vulkánkitöréseket. A láva több mint 1200 Celsius-fokos is lehet, és mindent megolvaszt, ami az útjába kerül. Szakértők szerint egyes kitörések több ezer atombombával egyenértékű energiát szabadítanak fel.
 

Gyúlékony jégbuborékok

Képzeljünk el egy befagyott tavat, amelynek felszínét buborékok borítják. Ezek a gyúlékony és robbanó jégbuborékok a felhalmozódott metángázból származnak. Amikor a jég alatt lévő gáz nyomást fejt ki, buborékokat hoz létre, amelyeket gyufával vagy öngyújtóval meggyújthatsz. Az így létrejövő minitűzijátékok lenyűgözőek, ugyanakkor félelmetesek is. A gyúlékony jégbuborékok legnagyobb esetét Szibériában jegyezték fel, ahol egy tavon akár 15 ezer ilyen tűzgolyó is lehetett. A kutatók becslése szerint a buborékokban lévő metán összmennyisége több mint háromezer parti-lufinak felelt meg. Bár a buborékok ártalmatlannak tűnnek, a klímaváltozás hatásainak következményei. A globális hőmérséklet emelkedésével több metán szabadul fel az olvadó permafrosztból, ami növeli a gyúlékony jégképződmények előfordulását. 

(magazin)