Andrássy Olivér rémálma: Anyám ki nem állhatta a fiatal feleségemet

Meséld el, hogyan találkoztatok?

Mindkettőnket meghívtak egy esküvőre. És azt az aljas dolgot tették, hogy egymás mellé ültettek minket. Össze akartak hozni minket egyértelműen - mondta Olivér. 

Szerelem volt első látásra?

Nem - válaszolták mindketten. 

Mit gondoltál, amikor először megláttad Olivért?

Semmi jót. Elgondolkodtató benyomást keltett bennem, nagyon komolynak tűnt. Magas volt, vékony, szemüveges. Ránéztem és azt gondoltam: "Jézus Mária, mit fogok itt csinálni ezzel a fickóval az egész esküvőn, hogy fogom ezt kibírni?". De Oliver vicces volt, beszélgettünk. Aztán éjfél után a menyasszony eldobta a menyasszonyi csokrot, és én elkaptam. Mindenki azonnal megtapsolta, hogy egy pár leszünk - mesélte Danka.

Utána már könnyű volt, rögtön elkezdtünk találkozgatni - reagált Olivér.

Hogyan fogadták a szülők?

A szüleim nem éltek jól együtt, de anyukám nem miattam vált el, és mindig hozzám fordult, ha valamit meg kellett beszélnie. Az élet minden problémáját velem oldotta meg. Aztán egyszer csak jött a lány, aki ellopta a fiát. Eleinte elég kellemetlen volt - mondta Olivér.

Aztán az történt, hogy Olivér állandóan úton volt. Az anyósomnak egészségügyi problémái voltak, én pedig mindig ott voltam - mesélte Danka.

Az élete végére jobban szerette Dankát, mint engem - tette hozzá Olivér. 

Az utolsó éveiben Alzheimer-kóros lett. Olivért már nem is ismerte fel, összetévesztette az apjával - részletezte Danka.

És Danka szülei

Azt mondták: "Te döntöttél, ez a te életed." Én faluról jöttem, és amikor Olivér eljött az udvarlásra, először látott csirkéket az udvaron, az sokkoló volt számára. Egész életében a városban nőtt fel, és még mindig inkább a kávézóba járt, mint vidékre - nosztalgiázott Danka.

(plus7dní-pluska)