Kisasszony, vetkőzzön le, kérem: a Cannes-i fesztivál DNS-ében benne vannak a botrányok

Már 1939 óta, amikor az olaszországi Velencében megrendezett fesztiválon keresztül a náci propaganda ellenpontja akart lenni, amelyet Hitler és Mussolini a kultúrán keresztül próbált közösen terjeszteni. Abban az évben Cannes-ban nem volt semmi. Nem volt fesztivál. Mielőtt a közönség 1939-ben a vászon elé telepedhetett volna, elkezdődött a második világháború. Így a fesztiválnak 1946-ig kellett várnia, amikor a második világháború fegyverei végre elcsendesedtek. De a filmek és az azóta a hétköznapi francia üdülőhelyre özönlő emberek körüli zsongás nem csillapodott.

Simone Silva egyiptomi születésű francia színésznő és glamourmodell beszélne erről. A hírnévre és népszerűségre vágyó szépség 1954-ben volt a fesztivál vendége. Amikor elnyerte a Miss Fesztivál címet, a híres La Croisette sétányon egy reklámfotózással kedveskedett, a szervezőknek fogalmuk sem volt, mit tettek. Az ohiói Daily Reporter később azt írta, hogy Silva annyira provokálta a fotósokat a testével, hogy az egyikük letérdelt előtte, és megkérte, hogy vegye le a felsőjét. Mindenki meglepetésére engedelmeskedett. Csak a szoknyája maradt rajta, és karjaival takarta el csupasz mellét, miközben Robert Mitchum színésznek támaszkodott, akivel együtt fotózták a strandon. Ebben a pillanatban olyan történt, amire Cannes-ban senki sem számított. És főleg nem 1954-ben. A fotósok között közelharc tört ki, amelynek során hárman közülük a felszerelésükkel együtt a tengerbe készültek zuhanni, egy negyedik eltörte a bokáját, egy ötödik pedig könyöktörést szenvedett. „Amíg csak tehetem, én akarok a legszexibb teremtés lenni két lábon” – idézte később a CNN a modell szavait. A szervezők hajthatatlanok voltak, mondván, Silva átlépte az illem minden határát, és megkérték, hogy hagyja el a fesztivált.

Ez többé-kevésbé a végét jelentette. Aztán a színésznő amerikai álmát a helyi hatóságok tették tönkre, amikor rövid hezitálás után végül megtagadták tőle a munkavállalási vízumot. Londonban még sikerült egy kisebb szerepet kapnia a The Gelignite Gang című filmben, valamint két epizódszerepet tévésorozatokban. A cannes-i incidens után azonban mindössze három évvel meghalt. Holtan találták egy londoni szállodában 1957 novemberében. A boncolás szerint a halál oka szélütés volt, mivel Silva extrém diétát tartott, hogy minél vonzóbb maradjon.

2002-ben a 24 Hour Party People című film képviselőit, amelyet egy évvel később Nonstop Party címmel itt mutattak be, szintén kitiltották Cannes-ból. A film a manchesteri zenei szcéna, a Sex Pistols és a legendás Factory Records kiadó történetét meséli el, amelyet olyan együttesek tettek híressé, mint a New Order és a Joy Division. A filmben szerepel egy jelenet is, amelyben a Happy Mondays énekese, Shaun Ryder (akit Danny Cunningham alakít) mintegy háromezer galambot mérgez meg Manchesterben crackkel. Ez a tény arra inspirálta a filmkészítőket, hogy valami hasonlót mutassanak a cannes-i közönségnek. Vettek több száz plüssgalambot, szereztek művért, zsáknyi tollat, és látványos csatát rendeztek az egyik ottani előkelő étterem magánstrandján. A vendégeknek eleinte fogalmuk sem volt arról, hogy a galambok nem valódiak.

Közelharc tört ki, és kisebb sérülések történtek. A film készítőinek és a színészeknek pedig el kellett hagyniuk a cannes-i strandot. Pont úgy, ahogy egykor Simone Silva tette. Csak a brit újságírók nézték biztonságos távolságból, enyhe vigyorral az ajkukon. „Shaun büszkévé tett volna minket” – nyilatkozta később Danny Cunningham a BBC-nek az egész incidensről.

Kilenc évvel később az ellentmondásos dán rendező, Lars Von Trier került bajba. Amikor a Melankólia című film bemutatóján, egy sajtótájékoztatón Kirsten Dunst és Charlotte Gainsbourg híres színésznők mellett kijelentette a médiának, hogy megértette Hitlert, még a mellette ülő hírességek is csak csodálkozva és hitetlenkedve bámultak rá. „Hogy fogok ebből kijönni? Hát azzal, hogy náci vagyok” – próbálta az egész helyzetet egy rosszul sikerült viccnek beállítani. Bár később visszavonta megjegyzéseit, az olyan filmek rendezője, mint a Hullámtörés (1996), a Táncos a sötétben (2000) és a Nimfomániás (2013) nem úszta meg a kitiltást. Von Trier már korábban is magára haragította a cannes-i szervezőket. Roman Polanskit, a zsűri korábbi tagját például törpének nevezte. Ő is versenyzett Cannes-ban 2009-ben. Az Antikrisztus című groteszk anti-horrorfilmmel, ami szintén nem volt mentes a botránytól.

(plus7dní)