BETEGEKRE HATÓ TÉNYEZŐK

Az orvos tanácsa és alapossága. A betegek rászorulnak a közgazdasági értelemben vett „ügynök”, vagyis az orvos tanácsára. Ezért ha az orvos azt mondja páciensének, hogy az egynapos sebészet jó és általa feltétlenül ajánlott lehetőség, a betegek könnyebben elfogadják az új módszert. Ugyanakkor, ha az orvos ellenérdekelt, a bizalmon alapuló orvos–beteg viszonyban az egynapos sebészet megvalósítása lehetetlen. Ebből kiderül, hogy az orvosra ható ösztönzők (ld. később) jelentősége kiemelt fontosságú.

Az ápolás szubjektív igénye. A beteg emberek többsége elvárja, hogy kiszolgálják őt. Ez a régi rendszer orvoslási-ápolási módszereiből is következik. Ezért a betegek konzervatívabb hányada nehezen tudja elfogadni, hogy ő kevesebb ápolást kapjon, mint amennyire rászorul, mint amennyit eddig kaphatott. Ez negatívan befolyásolja a beteget, de ha korrekt az orvos és a beteg viszonya, kiküszöbölhető.

Az ápolás objektív igénye. A beteg a műtét után 1–2 napig még ápolásra szorulhat. Ezt többnyire családtagok, ismerősök vállalhatják, a kieső munkaidő miatt csökken a beteget ellátó személy jövedelme. A társadalom egyre növekvő hányadának (egyedül élő idősek, csonka családok stb.) nincs lehetősége arra, hogy ezt a terhet vállalja. Ezen a problémán segíthetnek a házi ápoló szakszolgálatok (lásd következő pont).

A betegekre háruló többletterhek. Ez a negatív tényező sok beteg számára egyértelművé válik, hiszen a kórházban „ingyenesen” hozzájutott azokhoz a gyógyszerekhez, szolgáltatásokhoz (fájdalomcsillapítók, étkezés stb.), amelyek ezentúl pénzbe kerülnek. Természetesen az egészségügyi minisztérium gyógyszerpolitikáján múlik, milyen gyógyszert és milyen mértékben térítenek a biztosítók. A parlament következő ülésén tárgyalandó, egészségügyi ellátásról szóló törvény pedig számol azzal, hogy a kórházba kerülő beteg 60 korona/nap/fő díjat fizet a szállásért és az étkezésért. Mivel eddig is sok mindenért adtak hálapénzt a betegek, ha leszámítjuk a paraszolvenciát, a pluszköltségek nem olyan magasak.

Modern munkahelyek támasztotta követelmények. A mai munkaerőpiacon, a nyugati munkastílus és a munkanélküliség elterjedésével egyre több aktív dolgozó számára válik fontossá, hogy minél ritkábban és minél rövidebb időre essen ki a munkából. Ennek a csoportnak az egynapos sebészet nem probléma, könnyebben vállalják az ezzel járó (anyagi és nem anyagi) pluszterheket. Ezek a betegek teszik ki jelenleg is a magánklinikák betegeinek döntő többségét.

Egyéb szubjektív tényezők. Az emberek jelentős százaléka ma sem szeret kórházba menni, nem akar beteg emberek társaságában lenni, sőt ennek elkerülése érdekében hajlandó pénzt is áldozni. Ők vagy nem mennek el orvoshoz, vagy inkább magánklinikán kezeltetik magukat. Bár ez a magatartás csak a betegek kisebb hányadára jellemző, de az egynapos sebészet megvalósítása szempontjából nagyon fontos csoportról van szó.

A hagyományos kórházi gyógyításhoz képest az egynapos ellátás többe kerül a betegnek. A hospitalizációs szakasz jelentős mértékű rövidülése miatt néhány, eddig a kórházban – „ingyenesen” – kapott szolgáltatást az utókezelés fázisában részben vagy teljes egészében a betegnek kell megvásárolnia.

Hazautazás biztosítása, a betegszállító szolgálattal vagy a beteg saját gépkocsijával, szemben a teljes gyógyulás utáni hazabocsátással (ekkor használható a tömegközlekedés).

Műtéttel összefüggő gyógyszerek – egyelőre nem világos, mit térítenek az egészségbiztosítók. Elképzelhető, hogy a betegnek kell majd térítenie egyes fájdalomcsillapítókat, melyekért kórházi kezelés esetén nem kellett fizetnie.

Kötszer, amely szintén kikerül a kórházi ellátásból, és a beteg által fizetendő tétellé válhat.

Élelmezés, amelyet egynapos ellátás esetén a kórház már nem nyújt, így azt a betegnek kell megoldania.