Az őszi gabonafélék tápanyagellátása

A talajok tápanyagpótlásának elsődleges feladata, hogy a kultúrnövények számára megfelelő mennyiségben és arányban biztosítsa a fejlődéshez szükséges alapanyagokat. Gyakorlati tapasztalatok alapján is nyilvánvaló, hogy a jó erőben lévő, megfelelő tápanyagellátottságú talajban a növények még a szélsőséges légköri és időjárási viszonyokat is jobban elviselik, a kedvezőtlen feltételek ellenére is jobb hozamokat hoznak. A térséget immár néhány éve sújtó aszályos időjárás következményeinek ismeretében felértékelődik a talajok tápanyagellátásának kérdése, az idevonatkozó gyakorlati ismeretek következetes betartása. Ismeretes például, hogy a megfelelően trágyázott búza 1 kg zöldanyag kitermeléséhez 480 liter vizet igényel, a nem trágyázott, vagy gyenge tápanyagellátottságú, illetve egyoldalúan, csak nitrogénnel trágyázott talajban ennek a mennyiségnek a kitemeléséhez már 800-90 liter vízre van szükség.

Az őszi gabonafélék tápanyagpótlásában az egyes fajták éves tápanyagszükségletéből indulunk ki. A trágyázással azt a mennyiséget igyekszünk pótolni, amelyet a növények a talajból az adott termés előállítására kivonnak. Az őszi gabonafélék 1 tonna termés előállításához hektáronként 12 kg P2O5-öt és 25 kg K2O-t vonnak ki a talajból, így például a tervezett 5 t/ha hozamhoz 60 kg P2O5-öt és 125 kg K2O-t kell tápanyagpótlás fejében kijuttatni.

A tápanyagpótlást természetesen a talaj vizsgált tápanyagértékei alapján végezzük. Ha a talaj tápanyagtartalma megfelelő, a fenti megszabott mennyiségek akár negyedével is csökkenthetők, sőt például magas foszfortartalom esetén a foszforpótlás 2-3 évre akár ki is hagyható. A nitrogén őszi adagjának meghatározásában abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a tél beálltáig a búza hektáronként mintegy 20 kg nitrogént képes felvenni a talajból. Ennek alapján a nitrogéntartalmú műtrágyák hasznosulásának mértékét (60%) és a talajban levő szervetlen nitrogén mennyiségét figyelembe véve hektáronként 0-30 kg az a mennyiség, amelyet az őszi búza alá a talajelőkészítés során érdemes kiadagolni. Az aszálytól leginkább sújtott kukoricatermesztő körzetekben, ahol rendszeresek a tavaszi szárazságok és az altalajba való bemosódás kockázata kisebb, a tervezett évi nitrogénmennyiségnek akár több mint a felét is kijuttathatjuk. (feld.-ls)