Volkswagen: Végre egy népautó!

Azért Brazílián keresztül, mert ott gyártják; Európa számára kizárólag háromajtós karosszériával és négyszemélyes kivitelben. Idehaza ehhez egyetlen motor és egyetlen szereltségi fokozat társul, s ez a kombináció messzemenően elfogadható 287 ezer koronás árat eredményezett. Végre tehát – minő paradoxon – igazi népautó is akad a Volkswagen hazai kínálatában, a Touareg és a Phaeton mellett. „Testreszabott” sárga színben kaptuk meg a szokásos egyhetes tesztelésre.

Első benyomásunk az volt: ez nem lehet egy Hyundai Atos/Kia Picanto/Ford Ka-stb. kategóriájú miniautó, bármennyire annak deklarálják. Pedig – az, bár méreteit illetően alighanem világelső ebben az osztályban. Elöl gyakorlatilag korlátlan a helykínálat, hátul pedig – 3000 koronás felárért – tengelyirányban tologatható osztott üléssorral választhatjuk meg a csomagtartó és az utasok életterének legmegfelelőbb arányát. (Alapáron egybeszabott, fixen beépített hátsó ülések járnak.) A koffer alapmérete egyébként 260 liter, ami megint csak az eggyel magasabb méretosztály átlaga. A négy személy viszont itt valóban négyet jelent, mert a két hátsó fotel közé – lásd a képet – minden kivitelben pohár- és kacattartó panelt építettek be. Cserébe oda is nagyon könnyű a beszállás, mert a két ajtó már-már várkapu szélességű. Az elülső panel egyszerűségében is ízléses, a műszertömb az esztétikus és célszerű tömörítés iskolapéldája, bár a hűtőfolyadék hőmérőjét kicsit hiányoltuk róla. Az egyetlen szereltségi szint értékesebb elemei a két frontlégzsák, az ABS és az állítható magasságú (rakodórekeszt is tartalmazó) vezetőülés; sebességfüggő elektromos szervokormány 11 900, elülső oldallégzsákok 11 600, félautomata légkondi 32 000, rádió pedig 10 100 koronáért rendelhető.

Ami pedig az egyedüli alternatívának számító 40 kW (55 LE) teljesítményű 1,2-es benzinmotort illeti, tökéletesen elég az alig egy tonna önsúlyú autóhoz. A háromhengeres konstrukció enyhe vibrálását csak alapjáraton érezzük, feljebb teljesen eltűnik. Megjelenik viszont a köbtartalomhoz képest tisztességes nyomaték (108 Nm/ 3000min-1), és minden ésszerű fordulatszám-tartományban velünk marad a rendkívül rokonszenves fogyasztás (7,8/5,1/6,1 l/100 km). Sebességrekordokról persze ne is álmodjunk, és a jelzőlámpánál sem valószínű, hogy lerajtoljuk a mezőnyt (végsebesség: 148 km/óra, 0–100 km/óra: 17,5 s), de ezt az autót nem ilyesmikre találták ki. Helyette – lásd fentebb – olcsó, keveset fogyaszt, tágas, és nem nélkülözi az alapvető biztonsági standardot. Ja és hogy el ne felejtsük: kitűnően üli az utat, stabilan viselkedik a kanyarokban, magyarán nagyon jók a menettulajdonságai. Egy szó mint száz: kellett, nagyon kellett nekünk ez a pénztárcánkra méretezett róka, a minőség garanciáját jelentő márkaemblémával az orrán…

Vas Gyula