Várhatóan nem drágul a kötelező biztosítás

A biztosítótársaságok előreláthatóan idén is november elején – vagy legkésőbb közepén – teszik közzé jövő évi gépkocsi-biztosítási díjszabásaikat. Jó hír, hogy egyre több forrásból hallani: a minden autótulajdonos, illetve gépjármű-üzemeltető számára kötelező ún. szerződéses kárfelelősség-biztosítás (povinné zmluvné poistenie) díjai 2007-ben várhatóan nem nőnek. Tudnunk kell azonban, hogy ez a hír, ha általánosságban igaznak is bizonyul majd, már megelőlegezve is néhány kiegészítésre, finomításra szorul.

Akik például újonnan kötnek biztosítást, jó, ha tudják: tanácsos a lehető legalaposabban tájékozódniuk a lehetőségek között. Az egyes biztosítókat ugyanis ma már nemcsak az különbözteti meg egymástól, hogy némelyek a gépkocsik hengerűrtartalma, mások a motorteljesítmény alapján kategorizálnak, hanem egyre több egyéb körülményt vesznek figyelembe a díjszabások megállapításánál. Ilyen például az autótulajdonos életkora, neme, lakóhelye, illetve hogy magánszemélyként vagy vállalkozóként használja-e a gépkocsit. Csakis úgy találhatjuk meg tehát a számunkra legelőnyösebb – magyarán a legolcsóbb – biztosítót, ha mindezeket a szempontokat együttesen figyelembe véve válogatunk majd a kínálatok között. Árcsökkentő tényező lehet még, ha a kiszemelt társaságnál már van egy vagy több biztosítási szerződésünk. Ezeken a legfontosabb szempontokon kívül jó, ha ismerjük a kitippelt biztosító úgynevezett bónuszrendszerét, tehát hogy hány év önhibából okozott baleset nélküli időszak után vagyunk jogosultak kedvezményre, és az milyen mértékű az egyes fázisokban.

Akik már több éve egy adott biztosító ügyfelei, általában maradnak is annál a társaságnál, s ez többnyire előnyös is a számukra. Viszont ez sem aranyszabály: amennyiben nincs a szóban forgó társaságnál több biztosításból eredő „extra” kedvezményük, az ilyen ügyfeleknek sem árt majd szétnézniük a többi biztosító kínálatában. Az X biztosítónál elért bónusz ugyanis biztosítóváltáskor sem veszik el, hanem bármelyik másikhoz probléma nélkül átvihető; innentől kezdve tehát már ismét csak az adott társaságok díjszabásai és kategorizációi közötti különbség a mérvadó, semmi más.

Ami az egyéb lehetséges szempontokat illeti: a kárrendezés módszereit vagy a járulékos szolgáltatások (asistenčné služby) tartalmát és színvonalát illetően ma már gyakorlatilag nincsenek különbségek az egyes biztosítótársaságok között, ezeket tehát fölösleges mérlegelnünk. A választás így valóban tisztán pénzkérdéssé válik, teljes joggal ez lesz a legdöntőbb szempont. Megkönnyítésére a nyilvánosságra hozataluk utáni lehető legrövidebb időn belül mi is közöljük majd az egyes társaságok kategóriákra kidolgozott részletes díjszabásait, illetve az általuk kínált bónuszokat. (V. Gy.)