Tizenhat éves bajnoknő

A dunaszerdahelyi Kántor Tünde, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia másodéves tanulója annak idején bölcső helyett versenyautók között töltötte csecsemőkorát. Édesapja, Kántor Olivér a hetvenes és nyolcvanas években Szlovákia legjobb raliversenyzői közé tartozott, így hétvégeken a család lakókocsira cserélte fel a kényelmes ágyat, s egyik versenyről a másikra járt. Az apa karrierjét egy súlyos baleset derékba törte, de a gyors járművek világához ezután sem maradt hűtlen: évekig a dunaszerdahelyi autómentő szolgálat vezetője volt. Mi sem természetesebb tehát, hogy Tünde alig tanult meg járni, máris a volánt forgatta.

Attól kezdve, hogy – talán hatévesen – először ült be egy fura kis járgányba a dunaszerdahelyi gokartpályán, a száguldás szerelmese lett. Nyolcéves korában már szlovák bajnok a Kadett géposztályban. Egy évvel később, 1995-ben megvédte bajnoki címét, egyúttal a Castrol Kupában is diadalmaskodott, és Szlovákia legjobb gokartversenyzőjévé kiáltották ki. Méghozzá úgy, hogy a fiúkat és a férfiakat is maga mögé utasította. 2000-ben már a hegyi túrabajnokságban indult, és a Honda Civic Cup versenysorozatában szlovákiai viszonylatban a hetedik, a közép-európai zónaversenyben pedig a tizedik helyen végzett. Tavaly viszont már a gyorsasági körversenyeken találkoztunk vele a Forma 1600 E géposztályban, amelyet már csak két lépcsőfok választ el minden autóversenyző álmainak netovábbjától, a Forma–1-től. S mindjárt szlovák bajnoki címmel mutatkozott be, mint a mezőny egyetlen női résztvevője! A brünni körpályán mindkét futamot megnyerte, s ugyanezt a bravúrt a Hungaroringen is megismételte; csak Rijekában volt kénytelen motorhiba miatt feladni a versenyt. A zónaversenyben második lett.

Idegen pályákon lettél szlovákiai bajnok?

Szlovákiában, sajnos, nincs megfelelő körpálya, ezért a futamokat külföldön rendezik. Elég baj ez, mert az edzéseket és a teszteléseket is lakhelyünktől távolabb végezzük és ez plusz költséget jelent, pedig az autóversenyzés így sem olcsó mulatság.

A kislányok általában babáznak, te a motorok világában nőttél fel. Boldog gyermekkorod volt?

Nagyon, mert azt csináltam, amit szerettem. Azért a babázásra is maradt idő... Közben megértettem, hogy mi vonzotta apukát mágnesként a versenyautókhoz. Az autóversenyzés ugyanis nem csupán sport, hanem életstílus.

Alig tizenöt évesen álltál rajthoz a hegyi versenyeken. Hogyan fogadtak a kollégák?

Kezdetben nem vettek komolyan. A hátam mögött hallottam néha olyan megjegyzéseket is, hogy mit keres itt ez a taknyos kisleány?! Aztán hetedik lettem a szlovákiai bajnokságban, tizedik a zónaversenyben, és kezdtek tisztelni.

Következett a nagy ugrás a Forma 1600-as kategóriába. Mi a különbség a kettő között?

A hegyi versenyeken az ember egyedül versenyez az idővel, s az a lényeg, hogy a legjobb nyomot fogja ki, míg a körversenyeken egyszerre rajtol a mezőny. Itt oda kell figyelni a többiekre is, mert a pályán állandóan új helyzetek állnak elő. Előzés előzést követ, nem ritkák a koccanások, sőt a komolyabb ütközések sem. A hegyi versenyeken „normális” karosszériájú, zárt kocsikban ülünk, míg a körversenyeken nyitott, ún. monopostokban. Nekem ez nem volt újdonság, mert a gokart is nyitott.

A Hungaroringen egy magyar hölggyel együtt ti voltatok a szebbik nem kizárólagos képviselői. Megadták a fiúk a kellő tiszteletet?

Egy fenét! Általában lebecsültek, s amikor látták, hogy akár jobb is vagyok náluk, néha elég agresszívan viselkedtek a pályán. Verseny közben nincs könyörület. A banketteken viszont annál gálánsabbak voltak.

Bemutatnád a versenyautódat?

Ez egy Forma Estonia, 1400-as Lada-motorral. A Hungaroringen azonban egy 1600-as Forma Fordot béreltünk a csehországi Kopřivnicéből, mert a Lada-motorral nem sok esélyem lett volna a cím megszerzésére.

Milyen gyorsan képes száguldani egy ilyen gépszivar?

Az egyenesekben akár óránként 220-230 kilométeres sebességgel is.

Nem történt még meg, hogy az országúton is kicsit jobban rátapostál a gázpedálra?

Bármennyire furcsán is hangzik, közúton még nem vezettem autót. Nincs ugyanis jogosítványom, mert azt csak tizennyolc évesnél idősebb személy szerezheti meg. A szabály az szabály. Néha előhúzom a Stella vagy Babetta mopedomat, azzal teszek néhány kört a városban. Persze ezeknek a végsebessége meg sem közelíti a 200 kilométert...

Idei terveid?

Tavaly a Jung Line Sport versenyistálló színeiben indultam, hogy idén hol kötök ki, azt még nem tudom. Mindenestre maradok a körversenyeknél és várom az ajánlatokat. Beválasztottak a szlovák válogatott keretbe is, amit nagy megtiszteltetésnek tartok.