Suzuki Jimny: megnéztük, mi a sikerének a titka

Bámulatos, hogy az újraélesztett Jimny milyen hatalmas sikerre tett szert, az ebbe az árkategóriába tartozó autóknál ez nagy ritkaságnak számít. A Jimnyt pedig tényleg imádják. Azt hallottam, hogy Németországban az emberek hajlandóak egy évet is várni az autóra, sőt, már a megrendelésére szolgáló várólisták is megteltek. Pedig Németország tényleg nem a hegyvidékeiről ismert.

Bár mindenki tátott szájjal figyeli az utcákon, alapjában véve nem újdonság, hiszen a története 1970-ben kezdett íródni. Akkor került piacra a Suzuki LJ10, amely az első, négykerék-meghajtású mini Suzuki volt Japánban. Nálunk csak a Samurai névre elkeresztelt változata terjedt el, amely máig közkedvelt az off-roadok szerelmeseinek körében. S épp a Samurai utódja lett 1998-ban a Jimny, amely hihetetlennek tűnő 20 évet bírt ki a piacon. Ezért nem is csoda, hogy az új Jimny olyan nagy port kavart. Erre az autóra egyszerűen nem lehet haragudni, már a külseje is imádni való. Az egyhetes tesztelés során rendszeresen előfordult, hogy parkolás közben megszólítottak a járókelők, a kevésbé bátrabbak pedig kivárták, míg elmentem az autótól s azonnal közelebb futottak, hogy szemügyre vegyék. A kicsi kocka, élénk zöld megjelenés sok mindenkinek tetszik. Érdekes a külső is, elölről olyan jeepes beütése van, oldalról mintha a Mercedes G kicsinyített változata lenne.

Jimny a városban

Az autó olyan kicsi és könnyű, hogy két ujjal is gond nélkül megmozgatják a karosszériáját. Az utastérben túl sok helyet nem találnak, ha már ketten ülnek elöl, akkor kifejezetten szűkösen fogják magukat érezni.

A vezérlőgombokat és a tetszetős dizájnt sem vitték túlzásba, alapvető szempont ebben az esetben a funkcionalitás, a kényelem már kicsit mellékes. A vezérlőgombokat egyébként úgy alakították ki, hogy kesztyűben is könnyedén kezelhetőek legyenek.

A Jimny karosszériája úgy bedől a kanyarokban, mint más autóé nem; a gumiabroncsok már 50–60 km/órás sebességnél csikorognak a kanyarokban; ha erősebb szél fúj, akkor a Jimny lesz a kereszteződésen álló autók közül az egyetlen, amely dülöngélni fog. Aerodinamikája a formája miatt szinte egyenlő a nullával, autópályán magasabb sebességnél rendkívül hangos, csak ötgangos manuális váltóval rendelkezik – az automata egyébként csak négygangos –, a végsebessége pedig 145 km/óra, amit egyébként is alig tud elérni, mert már 130 km/órás sebességnél olyan érzése van az embernek, hogy az autó meghal a kínszenvedéstől, a tíz litert is túllépő fogyasztásáról nem is beszélve. A csomagtér is egyenlő a nullával, a 85 literes rakodótér olyannyira szűk, hogy nekem egy aránylag megpakolt bevásárlótáskát sem sikerült beletennem. A hátsó üléssorban minimális hely van, az ott utazás inkább kínszenvedés.
Az üléstámlák lehajtása után viszont már 377 literre bővül a csomagtér térfogata, s szinte teljesen egyenes padlót kapunk, így két személy a két hátsó ülés nélkül még mondjuk a hétköznapok során is használni tudná.

Jimny a terepen

Mivel a Jimny könnyű, kicsi és rendkívüli technológiával rendelkezik, a terepen érzi magát a legjobban. A kiváló középső, hátsó és elülső terepszögeknek s az alvázmagasságnak köszönhetően gyakorlatilag olyan emelkedőkre is felkúszhatnak vele, ahova gyalog is aránylag nehéz lenne felmászni. Ráadásul a Jimny 1,5 literes, ugyancsak könnyű, de ugyanakkor robusztus motorja széles fordulatszámskálában biztosít erőteljes nyomatékot, minek köszönhetően az erőforrás terepen nem hagyja cserben a sofőrt.

Ha az út csúszóssá, nehezebbé válik, átkapcsolhatunk a négykerékmeghajtásra (4H), amely magasabb sebességeknél is kellő stabilitást biztosít az egyenetlen erdei, csúszós utakon. Igazán durva emelkedők, nehéz terep elé érve már 4L-es üzemmódba kell kapcsolni az osztóműt a maximális nyomaték elérése érdekében. Ilyenkor aztán a Jimny már tényleg csodákra képes. Egyébként ha a két átlósan elhelyezett kerék elveszíti a kapaszkodást, a fékekkel működő differenciálzár automatikusan lefékezi ezeket a kerekeket, s a nyomatékot a másik két kerék között osztja, minek köszönhetően a Jimny kikaparja magát a nehéz helyzetből.

Kinek kell a Jimny?

Úgy tűnik, hogy mindenkinek, bár igazán csak az erdészek vagy azok fogják a hasznát venni, akik nehéz terepen tudják használni. S bár városban, országúton és autópályán teljesen értelmét veszíti ez a járgány, ráadásul még kényelmetlen is, egyszerűen szeretni való, s számomra az idei év egyik legnagyobb meglepetését jelenti minden téren.