Škoda Kamiq 1.0 TSI 70 kW: a gyenge alapmotortól sem kell félni

Még mielőtt kipróbálnák a járgányt, én személyt szerint azt tanácsolnám, hogy nézzenek bele a csomagtartóba. A Kamiq ugyanis kívülről azt a látszatot kelti, mintha tágas lenne, a csomagtér viszont nekem mindig is szűkösnek tűnt, bár a papíron szereplő 400 literes rakodótér elvileg megfelelhet a hétköznapi igényeknek. Az utastérben sem fogják magukat szűkösen érezni, épp ellenkezőleg, még hátul is kényelmesen elfér két felnőtt.

Csak érintőképernyőn

A Škoda mindig is a praktikumáról volt közismert. Ez a Kamiq esetében is szerencsére így van, ami viszont eléggé zavart, hogy azt, milyen irányban fújja az automatikus klíma a levegőt, csak az érintőképernyőn lehet beállítani. Ugyanez érvényes az ülésfűtésre és számos egyéb funkcióra, ami eléggé unpraktikusnak tűnt.

A motorházban a lehető leggyengébb erőforrás volt, ami 71 kW és 95 lóerő teljesítményt jelent. Ezt az erőforrást csak és kizárólag ötgangos manuális váltóval tudják kombinálni, ezért is ajánlanám ezt a változatot elsősorban azoknak, akik a járgányt nagyrészt városban akarják használni.

Mire jó ez a motor?

A háromhengeres erőforrással városban 5,7 literes átlagot értem el száz kilométeren. Dugókban araszolva a fogyasztás eléri a nyolc litert. A motor egyébként élénken reagál a gázpedálra, igazán jó összhangban vannak. Tény, hogy ezek az erőforrások általában nem nagyon szeretnek 2000 fordulatnál alacsonyabb szinten dolgozni, a fejlesztők viszont minden bizonnyal ezen a téren is előrelépésre tettek szert, a háromhengeres motor a Kamiq esetében ugyanis már nem akar meghalni, ha kettesen próbálunk áthajtani egy fekvőrendőrön.

Azt vártam, hogy az erőforrásnak, mivel csak ötgangos váltóval van kombinálva, a sztrádán lesz komolyabb gondja, ám a Kamiq kifejezetten meglepett. Nem mondom, hogy a világ legdinamikusabb autója, de azért nem is olyan tragikus. 130 km/órás sebességnél a motor 3100 fordulaton dolgozik, s ha szükség van rá, nem ódzkodik attól, hogy megemelje a fordulatokat. Ez a gyors előzésre ugyan nem elég, ám emelkedőkön, nagyobb sebességnél legalább nem kell alásorolni.
Ami ugyancsak meglepett, az az autó hangszigetelése, az utastérben ugyanis a motor hangja és az aerodinamikus zaj sem zavaró. Sztrádán ráadásul a fogyasztás csak enyhén lépi túl a hat litert, ami tényleg jó eredmény. Elvégre egyetlen tankolásra közel nyolcszáz kilométert sikerült levezetnem úgy, hogy mikor az autót leadtam, a tartályban még mindig 30 kilométerre elegendő benzin volt.
A futóműtől viszont valamivel nagyobb kényelmet is elvártam volna. Hiszen míg a Kamiq volánja mögött majdnem olyan vezetési élményt kapnak, mintha egy klasszikus városi crossoverben ülnének, az alapnak számító 16-collos kerekek sem tudják feljavítani a kényelmet. Főleg a hátsó kerekek tudnak dübörögni a göröngyös úton, s ha kanyarban valamilyen egyenetlenségen haladnak át, a Kamiq hajlamos kissé felugrani.

Nem kell több

Aki nem akar túl sok időt sztrádán tölteni, s tetszik neki a Kamiq, annak kifejezetten ezt a leggyengébb erőforrást ajánlanám. Minden más már csak pénz kérdése. Nekem ebből az alap kivitelezésből semmi sem hiányzott. Úgy, ahogy volt, simán megfelelne az igényeimnek. Aki tehát nem akar túl sokat új autóra költeni, annak ez is megteszi, sőt.