Renault Mégane CC: A világ egyik legszebb autója!

Elülső félprofilból „csak” franciásan sármos, de a kupéeffektus itt is elnézhetetlenA szerző felvételeNos, megtapasztaltuk, még akkor is, ha lényegében az alapváltozatot kaptuk meg tesztelésre. Itt azonban amúgy sem egy bivalyerős motor vagy a full extra szereltség szállította volna az igazi élményeket. Hanem más, amihez az autón kívül kellett még valami, de hálistennek az is maradéktalanul összejött. A kellemesen meleg, verőfényes őszelői időjárás.

Külalak, besorolás

A címbeli kategorikus megállapítás után furán festene egy tételes alakológiai látlelet, de egy-két csodaszép részletre azért felhívnánk a figyelmet. Elölről még „csak” franciásan ízléses és elegáns az autó, de a képzeletbeli második karoszszériaoszlop mögött valóságos formatervezői tűzijáték következik. Az említett oszlop azért képzeletbeli, mert nincs; így a csodálatosan szép tetőívbe foglalt oldalüvegezést csupán az elülső és hátsó ablak határvonala töri meg, de az sem zavaróan. Hasonlóan gyönyörű látvány a széles far, rajta a mesteri rajzú törésvonalakkal és lámpatestekkel, vagy a csomagtartófedélen effektíven elhelyezett középső féklámpa. Ennyit a CC rövidítés első betűjéről (Coupé), következzen a második, a Cabriolet. Az üvegezett merev tető lebontásához elegendő egyetlen gombnyomás, miközben az autónak állnia, a motornak pedig járnia kell; a konstrukció mintegy 25 másodperc alatt nyomtalanul eltűnik a poggyásztartó felső részében. Ilyenkor az oldalablakok is leereszkednek, de természetesen fel is húzhatók; a kabrióhatás azonban nélkülük az igazi. A kocsi finoman emelkedő övvonala is csupasz karosszériával érvényesül jobban, a széles csomagtartófedél pedig ekkor mintegy természetes folytatása az utastér szintjének. Summa summarum: tetővel vagy anélkül pazar látvány ez az autó, akárhonnan nézzük! S hogy a besorolásáról se feledkezzünk meg: a Mégane-tól származtatva természetesen kupé-kabrióként is alsó középkategóriás maradt, ahol legközelebbi rokona a Peugeot 307 CC.

Komfort, szereltség, térkínálat

A Mégane CC négyszemélyes, de hátul – mint minden ilyen autó – meglehetősen szűkös életteret kínál. Ez egyszerűen adottság, amelyet el kell fogadni. Igaz, a beszállást problémamentessé teszik az egyetlen mozdulattal előrebillenthető/csúsztatható elülső ülések, de hátul tényleg inkább csak gyerekeket utaztassunk. Elöl viszont fejedelmi a helykínálat, és a kitűnően formázott, minden irányban állítható ülések is remekül tartják a testet. A műszerfalon jól mutatnak a krómkeretes órák, ötletesek és könnyen olvashatóak a légkondi forgótárcsái, a dísztelen, de jó minőségű rádió a volán alól távirányítható. Utóbbi egyébként – hathangszórós, CD-lejátszós kivitelben – a tesztelt alacsonyabb Dynamique szinten is standard, csakúgy, mint a hat légzsák, a vészfékezéskor kigyulladó villogók, a guminyomás-ellenőrző automatika, a fedélzeti számítógép, az esőszenzor, vagy a boruláskor kipattanó bukókeretek. Végezetül néhány szó a csomagtartóról: kupé üzemmódban, mint a képen is látható, nem egy középkategóriás limuzin megirigyelhetné. Kabriózáskor persze kell a hely az összecsukott tetőnek, de alatta – egy osztólappal biztonságosan elválasztva – még mindig közel 10 marmonkannányi űrtartalom marad.

Motor, meghajtás, menettulajdonságok

Száztíz lóerőt kevésnek titulálni erősen vitatható lehet, de biztos, hogy a Mégane CC erősebb motorjai (2,0: 135 LE, 2.0T: 165 LE, 1.9 dCi: 130 LE, 2.0 dCi: 150 LE) élményszerűbbé tették volna tesztünket. Persze így sem tartoztunk a lusták közé az országúton, kabriózáskor pedig az 1,6-os motor tempója is maradéktalanul hozta az elvárható hajszobrászati effektust. Ilyenkor külön élményt jelentett a hangkulissza: süvített körülöttünk a világ, testközelben volt mindaz, amit egy zárt kocsiszekrény hermetikusan kirekeszt. Kupéként használva egyébként ez az autó is lehet ilyen, tehát szó nincs arról, hogy csak szezonálisan használható. Menettulajdonságai pedig egyenesen imponálóak, mondhatni kiválóan illenek a kocsi karakteréhez. A karosszériát lehúzott tetővel is kellően szilárdnak éreztük, úgynevezett csavarodási effektusnak még a nyomait sem tapasztaltuk, a legkeményebben vett kanyarokon is egyetlen masszív tömbként zúgtunk át. Tényleg csak némi erőtöbblet kellett volna, semmi más…

Zárszó helyett

Nyár, tengerpart, bronzbarnára sült ifjú a volánnál, mellette aranyszőke cicababa – ezek a képzettársítások dukálnak egy ilyen kocsihoz. A praktikus szempontokat felejtsük el, holmi családi vonásokat firtatni pedig egyenesen szentségtörés lenne. Mert ez, kérem: örömautó. Még a leggyengébb motorral is… Vas Gyula

Hengerűrtartalom: 1598 cm3

Legnagyobb teljesítmény: 82 kW (110 LE)/6000min-1

Legnagyobb forgatónyomaték: 151 Nm/4250min-1

Sebességváltó: ötfokozatú kézi

Legnagyobb sebesség: 195 km/óra

Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,8 s

Menetkész tömeg: 1320 kg

Méretek (h/sz/m): 4355x1777x1404 mm

A csomagtér űrtartalma: 190–490 l

Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 9,3/5,7/7,0 l/100 km

Az üzemanyagtartály űrtartalma: 60 l

Ár: 830 900 korona