Opel Combo Tour 1.7 DTI: Buszkivitelben

# A figyelmesebben körülnézünk az országutakon, láthatjuk, hogy egyre több magas, szögletes, kisfurgonszerű autó szaladgál körülöttünk. Ezt a járműosztályt olyan típusok fémjelzik, mint a Citroe#n Berlingo, a Peugeot Partner, a Renault Kangoo, a Volkswagen Caddy, a SEAT Inca, a Fiat Doblo`. Többségüket kétszemélyes haszonjárműként kezdték gyártani, és csak később készült el a hivatalosan is személygépkocsinak nevezhető, ötüléses változatuk. Pontosan ezen a fejlődési folyamaton ment keresztül az új Corsa alvázára épített Opel Combo is, amely személyszállítóként a Tour toldaléknevet kapta. Friss piaci újdonságnak számított még, amikor megkaptuk tesztelésre a márka közös csehországi és szlovákiai importőrétől.

Szó ami szó, ezek az autók kívülről szinte tojásként hasonlítanak egymásra. A magyarázat persze egyszerű: adott alapterületből így hozható ki a legnagyobb tér, márpedig itt a térnyerés az elsődleges cél. Ebből a szempontból azonban a Combo Tour még a kategória átlagát sem éri el. Alapméretben 510 literes poggyásztere a második legkisebb a felsorolt kocsiké közül, miközben a csúcstartó 750 literes kofferrel dicsekedhet. Igaz, a hátsó ülések összehajtogatásával 2700 liternyi rakodótérhez jutunk, de ez szintén csak az utolsó előtti helyhez elegendő az említett mezőnyben. Még rosszabb az Opel pozíciója a hasznos teherbírást illetően: 565 kilójánál minden konkurense jóval többet elcipel, a listavezető például 710 kilót. Nem biztos azonban, hogy ezek a szempontok mindenkinél abszolút perdöntőek, elvégre olyan járműről van szó, amely elsősorban mégiscsak személygépkocsi, és csak másodsorban kisáruszállító. Ilyen minőségében pedig már a szereltségét is érdemes részletesebben szemügyre venni, amely a tesztelt alapmodellnél közepes minősítést érdemel. Belefért a két frontlégzsák, a hatékonyan (és takarékosan) dolgozó elektromos kormányrásegítő, az allergiások életét megkönnyítő pollenszűrő és az állítható magasságú volán, nem fért bele a távirányítású központi zár, a második tolóajtó, az állítható magasságú vezetőülés, a két elektromos ablakemelő valamint a volánról távirányítható négyhangszórós gyári rádió. Mindez már az előkelőbb Comfort kivitel standardját gazdagítja, en bloc mindössze 37 ezer korona többletért. A kategóriára jellemző olyan kellékek, mint a 90/180 fokos szögben nyíló hátsó ajtók, a szélvédő pereme mögött végigfutó polc vagy az oldalajtó(k) feletti praktikus hálós rakodórekeszek viszont egyik modellnél sem hiányoznak.

Az Opel Combo Tour egy benzin- és két turbódízel motorral kapható a hazai piacon. Az utóbbiak hengerűrtartalma azonos (1,7 l), de 10 lóerőnyi különbség van közöttük. Tesztkocsinkban az erősebbik, DTI ECOTEC megjelölésű, 16 szelepes, 55 kW-os (75 LE) dízelaggregát dolgozott, és erőpotenciálját az autó küldetésére való tekintettel tökéletesen elegendőnek találtuk. Sprintbajnokok persze nem voltunk a kereszteződésekben, és padlógázzal se repeszthettünk óránként 155 kilométernél gyorsabban, viszont mihelyt ezt tudatosítottuk, nyomban belefértünk a hat liter alatti átlagfogyasztásba (gyári adat: 5,8 l/100 km). Ami még említést érdemel: kompakt méreteinek, gazdag üvegezésének és nagyméretű külső visszapillantó tükreinek köszönhetően a kocsi igen jól manőverezhető, a hátul utazóknak elképesztően sok helyük van, a motor hangja alig szűrődik be az utastérbe, Kerül pedig mindez – a HÉÁ-t is beleértve – 533 900 koronába, de a Combo Tour 1,6-os, 87 lóerős benzinmotorral felszerelt alapmodellje már 479 900 koronáért megvásárolható. (V. Gy.)