Oldtimer fesztivál: a járműgyártás nagy ünnepe

IVKOVIČ PÉTER

A szökőkutakkal díszített gyönyörű kertben a világháború előtt gyártott veteránok sorakoztak, mellettük korabeli ruhákba öltözött hölgyek pózoltak, a háttérben pedig korabeli zene szólt, így nem volt nehéz beleképzelni magunkat a két világháború közti békeidőszak valamelyik évébe.

Az újabb autók a két fasorral szegélyezett parkban álltak, mégpedig olyan mennyiségben, hogy a klasszikus Felíciák fotózását például 15 darab után abba is hagytam.

A számtalan jármű között végigsétálva szembejött az emberrel a csehszlovák autógyártás hosszú történelme.

A repülőgyártás

ihlette autók

A 30-as évek legolcsóbb hazai autóit a főleg repülőgépgyártással foglalkozó Aero állította elő. Első modellje a mindössze 500 köbcentiméteres, egyhengeres, kétüléses karosszériával szerelt Aero 500 volt. Könnyű építése és egyszerű mechanikája magán hordozta a repülőgyártás vonásait. A megbízható kisautó egészen az 1970-es évekig volt az utcakép része. Később némelyest nagyobb, már négyüléses modellek is megjelentek a cég kínálatban, az utolsó az Aero Minor II. volt, melynek gyártása 1946 és 1951 között folyt. A típust, melynek gömbölyded karosszériája alatt kéthengeres, vízhűtéses kétütemű motor süvített, a Jawa tervezte, de üzleti szempontból jobbnak látták, hogy Aero néven forgalmazzák. Átlagember viszont nem juthatott hozzá, így csak az akkortájt államosított cégek vezetői vehették használatba.

A Praga

aranykorszaka

A csehszlovák autógyártás másik végletét a nyolchengeres Wikov 70 jelentette. A kiállított darabban a három legyártott példány egyikét tisztelhettük. Maga a márka az 1920-as évektől kezdve kis lökettérfogatú autókat is gyártott, de a teljes legyártott mennyiség nem haladta meg a 800 darabot.

A két világháború közti időszak legtermékenyebb márkája a Praga volt. Ismert modellje volt a Piccolo, ebből készült 1934 és 1936 között 1600-as motorral a Super Piccolo. A Karosa elődjének számító Sodomka 1947-ben az egyik példányra egyedi tervezésű karosszériát gyártott. Az autó a mai napig fennmaradt, így igazi kuriózum. A karosszéria némely szögből kissé aránytalanul bumfordinak, mégis nagyon elegánsnak hat. Nem messze tőle a brünni fegyvergyár, a Zbrojovka egyik modellje, a Z4, becenevén Zetka állt. Ez volt az első csehszlovák autó, amiben a motor az első kerekeket hajtotta.

Az utolsó

favázas modell

A Tatra már akkoriban is formabontó megoldásokkal kísérletezett. Léghűtéses motor, központi csőváz lengőtengelyekkel, áramvonalas karosszéria, csak hogy a legfontosabbakat említsük. A legöregebb hazai márka az 1940-es évek végén már gyártotta a T87-esnél kisebb, négyhengeres Tatraplánt. Ebből fél tucat is eljött a fesztiválra, mellettük a később gyártott 603-as és 613-as típusok is nagy számban voltak jelen. A Tatra 1998-ban fejezte be 101 éve tartó személyautó gyártását, az utolsó típus a Tatra T700 volt.

Az idősebb generáció emlékezhet még a Škoda 1101-1102 Tudorra, a gyár utolsó favázas modelljére. Egy ilyet is láthattak a nézők, utódjából, a Sedan-ként becézett 1200-asból már többet is.

Szirénázás

kísérte búcsú

Közben a farmotoros 1000MB, 100/110-es , sőt a 105 /120-as modellek is lassan megkapják a kultikus státuszt, így aki ma megfizethető árú veteránt keres, érdemes kis kutatást végeznie ismerősi körében, nincs-e valamelyikük garázsában egy megkímélt példány.

Régi csehszlovák rendőrautókból is felvonultattak egy tucatnyit, a találkozó végén konvojban, szirénázva hagyták el a kastélyt egy állami Csajkát kísérve.

Élénk érdeklődés mutatkozik a cseh veteránosok körében az egykoron nyugatról behozott és a Mototechna vagy a Tuzex által kínált típusok iránt is, így Ford Cortinát, Chrysler 180-ast, Fiat 600-ast, 127-est, 128-ast, Renault 20-ast vagy Simca 1501-est is láthatott a közönség, amely bizonyosan nem csalódott a felhozatalban.