Győztes csapaton és jó autón ne változtass! Vagy legalábbis ne sokat. Ehhez tartották magukat a Nissannál is, amikor először nyúltak az Almera bázisára épített Tino nevű minivanhoz. Az eredmény – ahogy ilyenkor általában lenni szokott – egy szebb, erősebb, biztonságosabb, komfortosabb, egyszóval jobb autó lett.
Nissan Almera Tino 2.2 dCi Tekna: Plusz 22 lóerő
Nem annyira kupolaszerű, mégis kifejezetten áramvonalasA szerző felvételeEz a jobb autó kívülről változott a legkevésbé: mindössze az elülső irányjelzők hosszan elnyúló burája lett fehér, ezzel ki is merült a lista. A gyakorlatilag változatlanul hagyott külsőből azonban a Tinónak semmiféle hátránya nem származhat: a Xsara Picassóval együtt változatlanul a legszebb mini egyterű maradt. Talán jobb is, hogy nem annyira kupolaszerű, mint francia konkurense. A tetőig felfuttatott hátsó lámpák kevés autón tűnnek annyira spontánnak, mint itt, és szép ívű szélvédőt fognak közre. Egy szó mint száz: ez a kocsi így szép és kerek, ahogy van, utóbbi akár a szó legszorosabb értelmében.
Komfort, szereltség, térkínálat
Beülve elsősorban is konstatáljuk, hogy a magas üléspozíciónak köszönhetően minden irányban kitűnően látunk. Ezt követően valószínűleg az átalakított műszerfalon áll meg a tekintetünk. Ha ismerősnek tűnik, nincs szó tévedésről: a Primera futurisztikus vezérlőpultja köszön ránk, csak más színkombinációban és a középpanel síkjába süllyesztve. A fölötte lévő nagyméretű színes kijelző is onnan származik, és a gombok-tárcsák funkcióinak kitanulása után itt is információk tömkelege pereg le előttünk. A fedélzeti számítógép a szervizintervallumokat vagy a fogyasztás visszamenőleges értékeit is megjeleníti. A tolatókamera sem hiányzik: hátramenetbe kapcsolva a kocsi mögötti tér jelenik meg a kijelzőn, nagyban megkönnyítve például a parkolási manővereket. Megmaradt azonban a rendszer hátránya is, nevezetesen a bonyolult kezelés: gyakorlatilag nincs olyan funkció, az egyszerű rádiócsatorna-váltást is beleértve, amihez elég lenne egyetlen gombnyomás. A felderítést folytatva kisebb rakodózugok egész sorát fedezzük fel a legkülönbözőbb helyeken: a műszerfal sarkaiban, a padlóban, sőt még a hátsó ülések alatt is. Utóbbiakat egyébként csak akkor találjuk meg, ha variálni kezdünk a három önálló fotellel. Rájövünk, hogy mindegyikük külön-külön összehajtogatható, előrebillenthető, sőt viszonylag kevés fáradsággal ki is szerelhető, miáltal a csomagtér több mint a kétszeresére bővül. Ha pedig hátul csak ketten utaznak, a középső ülés kiemelésével és a két szélső beljebb telepítésével biztosíthatunk számukra még nagyobb kényelmet. Ami pedig a tesztelt (legmagasabb) Tekna komfortfokozat értékesebb szereltségi elemeit illeti, kivonatosan: ABS, EBD, két-két front- és oldallégzsák, automata klímaberendezés, távirányítású központi zár, elektromos ablakemelők, elektromosan állítható külső visszapillantó tükrök, CD-lejátszós rádió, 16 hüvelykes könnyűfém keréktárcsák és ezzel a motorral társítva ESP menetstabilizáló rendszer is.
Motor, meghajtás, menettulajdonságok
Áttekinthető kijelző, kissé bonyolult kezelőpult Tesztkocsink legnagyobb nóvuma az újonnan hadrendbe állított, 100 kW-os dCi turbódízel volt. A szintén 2,2 literes DDTi-vel szembeni erőtöbbletét (22 LE, 69 Nm) nagyon érezni, és az új hatfokozatú kézi váltónak köszönhetően optimálisan ki is lehet használni. Az átlagfogyasztás két deciliterrel megnőtt ugyan, de a sokkal jobb dinamika és a vele járó egészen más vezetési élmény ezt maradéktalanul feledtetni képes. A magasabb építésű egyterűek stabilitását sokan nem merik a klasszikus limuzinokéhoz hasonlítani, de az Almera Tino esetében az efféle aggályoknak nincs helyük. A Nissan-padlólemezek precíz technikája közismert; az alsó középkategóriás minivan hátsó futóműve is többelemes felfüggesztésű, a rugózást optimálisra hangolták, karosszéria a 184 cm-es magasság ellenére sem bólogat a kanyarokban.
Zárszó helyett
Ha a tesztünkben ismertetett Nissan Almera Tinót mindenáron családi autóvá szeretnénk kinevezni, a „reprezentatív” jelzőt is hozzá kell biggyesztenünk. Ilyen motor, ilyen szereltség és ekkora fokú variabilitás ennyit már okvetlenül megérdemel. Azt pedig mindenkinek szuverén joga eldönteni, hogy sok-e mindezért az 1 009 000 korona, vagy kevés; az első elszörnyedést követően mindenesetre nem árt tudatosítani, hogy a modellcsalád legdrágább tagjáról van szó, s hogy az alaptípust már 759 000 koronáért meg lehet vásárolni. Vas Gyula
Motor: négyhengeres, közös csöves, 16 szelepes turbódízel
Hengerűrtartalom: 2184 cm3
Legnagyobb teljesítmény: 100 kW (136 LE)/4000 min-1
Legnagyobb forgatónyomaték: 304 Nm/2000 min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 187 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,5 s
Menetkész tömeg: 1475 kg
Méretek (h/sz/m): 4264x1758x1840 mm
A csomagtér űrtartalma: 440–1950 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 8,6/5,5/6,6 l/100 km
Az üzemanyagtartály űrtartalma: 60 l
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.