Nemcsak télen kellett készenlétben tartani a kurblit…

„Az indulást egy rövid, pár perces ellenőrzés előzze meg. Azért pár perces, mert a hosszan tartó műveleteket a jó gépkocsivezető a megérkezés után hajtja végre. Az ellenőrzés főleg a forgalombiztonságra és az üzembiztonságra terjed ki. Forgalombiztonság szempontjából meg kell vizsgálni: a lámpákat (városi, fényszóró, tompított fény, helyzetlámpa, hátsó lámpa és féklámpa), a jelzőkészülékeket (irányjelző, kürt), a kormány holtjátékát és a féket. Üzembiztonság szempontjából a vizet, a motorolajat, az üzemanyagot és a gumik légnyomását kell ellenőrizni. A felsorolás után ítélve ez sok időt vesz igénybe, de nézzük csak! A víz- és olajvizsgálat egymás mellett van. Gyakran az üzemanyag is. Ha a tartály hátul van, közben a gumikat is megnézhetjük. A kocsiban ülve a kormány holtjátéka, valamint a lámpák és a jelzőkészülékek ellenőrizhetők, közvetlenül az indulást követően pedig csinálunk egy fékpróbát.

A fentiek elvégzése után fogjunk hozzá a motor beindításához, de előtte győződjünk meg arról, hogy a váltó nincs-e sebességben. Hosszú idő óta álló gépkocsinál – ha nem ejtőtartályos – töltsük fel benzinnel a porlasztó úszóházát. Egyes gépkocsiknál ezt a benzinszivattyú kézzel való mozgatásával végezhetjük el. Ha egy dízelmotoros gépkocsi állt hosszabb ideig, legalább a főszűrőjét légtelenítsük az indítási kísérlet előtt. Ezután adjuk rá a gyújtást (kamrás dízelmotornál izzítsunk), húzzuk ki a szívatót (dízelmotornál adjunk teljes gázt), és hozzuk működésbe az indítómotort. Nagy hidegben, ha mód van rá, az olaj ellenállásának megtörése céljából indítóforgattyúval (kurblival) ajánlatos előzőleg néhányszor megforgatni a motort. Ez a módszer egyébként nemcsak télen könnyíti meg az autó elindítását.”

(Surányi Endre: Az autó. Táncsics Könyvkiadó Budapest, 1963)