Ne firtassák, mit mutatott a sebességmérő...

„Tapasztalja meg, milyen érzés 3,7 másodperc alatt százra gyorsulni”. Az elképesztő adat láttán először elírásra gyanakodtam, de gyorsan rájöttem, hogy szó sincs ilyesmiről: a meghívó ugyanis az új Porsche 911 Turbo kipróbálására invitált. Nosza, fel a világhálóra, címszó beütve – egy autós újságíró feje sem káptalan –, és máris olvasom az elméletet: 480 lóerő (60-nal több, mint az elődmodellé volt), 620 Nm-es csúcsnyomaték, amely az overboost rendszerrel rövid időre 680-ra növelhető. Maximális sebesség: 310 km/óra, gyorsulás álló helyzetből százra kézi váltóval 3,9, Tiptronic automatával 3,7 másodperc. Stimmel, gyerünk kipróbálni a gyakorlatban.

Szenc felé tartok az autópályán, pillanatnyi lehetőségeimhez képest kifejezetten csigatempóban. Araszolásom oka, hogy foglalt a bal sáv: éppen egy fekete Audi előz vissza vagy harmadszor egy ugyancsak fekete BMW-t. Hogy milyen sebességgel játszadoznak, nem írom le, nem akarok tanúként szerepelni ellenük egy közlekedésrendészeti perben. Végre egy pillanatra mindketten visszasorolnak én pedig késedelem nélkül odalépek, teli talppal rázúdítva az aszfaltra mind a 480 lóerőt.

Ekkor néhány töredékmásodperc alatt több olyan dolog történik, amit nehéz szavakba foglalni. Oroszlánként felordít valami a hátam mögött; gyomrom és tüdőm példás összhangban rácsavarodik a gerincoszlopomra; az Audi és a BMW egy szemvillanás alatt eltűnik a látókörömből; az egész világ eszeveszett tempóban rohanni kezd velem szemben. A sztráda, elválasztósávjával és teljes infrastruktúrájával együtt keskeny csővé szűkül, amelynek falán túl egybefolyik, összemosódik minden, a digitális sebességmérőn pedig őrült tempóban soha nem látott számok kergetik egymást. Minden adott tehát a mámoros, megrészegítő, adrenalin-dúsító eufóriához, ám ehelyett érdekes módon egy teljesen prózai, mondhatni praktikus gondolat kezd zakatolni az agyamban: per pillanat nincs olyan hely ebben az országban, ahová én ezzel az autóval tíz perc alatt oda ne érnék.