Mitsubishi L200: nem ismer határokat

Az L200 már megfordult a szerkesztőségi garázsunkban, egy példánnyal megjártuk Montenegró természeti parkjait, most pedig jött egy változat, amelytől túl sok újat nem vártam. A három gyémánt viszont hatalmas meglepetést okozott. 

A fekete sorozat 

Az L200 nem éppen az a modell, amely után automatikusan megfordulnának az úton. Ezt a tesztautót viszont kicsit felújították, szebbé varázsolták. Jó minőségű xenon-fényszórókkal világít, a lámpatest nappali LED-világítást is tartalmaz. A legnagyobb feltűnést kétség kívül a fekete kiegészítők okozzák, amelyekkel szó szerint körbeszerelték az egész autót. Ez az L200 a mintapéldája annak, milyen kevés is elég ahhoz, hogy teljesen megváltozzon egy autó külseje. 

Az utastéren – ugyan nem okozott csalódást –, de már látni és érezni, hogy nem a márka legaktuálisabb kivitelezésről van szó. Az ülések elöl és hátul is rendkívül kényelmesek, az érintőképernyő eléggé kicsi, de még így is használható és jól működik, Android vagy Apple okostelefonokhoz is gyorsan és zökkenőmentesen csatlakozik a rendszer. Ebben a kategóriában nem szokványos, hogy a volánt vízszintes és függőleges irányba is állíthatjuk, ez a funkció viszont az L200-ból nem hiányzik. Nagyon tetszett a multifunkciós kormánykerék is, a sebességtartó vagy médiarendszer vezérlőgombjaival. Apropó: gombokból igazán kevés van a műszerfalon, ami jó, így nem kell főiskola az egyes funkciók vezérlésének elsajátítására.

Nem hagy cserben 

A 4x4-es Super Select II meghajtás vezérlésére is egyszerű tekerőgomb szolgál. A hátsó és összkerékmeghajtás között 100 km/órás sebességig váltogathatunk. Durvább útviszonyok esetén meg kell állni és a 4HLc állásba kell kapcsolni a terepváltót. Ilyenkor záródik a középső differenciálmű, megkerülve a visco-kuplungot, összekapcsolódnak az első és a hátsó kerekek. A hátsó differenciálmű zárására egy külön gomb szolgál. 

Lehet, hogy észrevették a képeken: ez az L200-as valamivel magasabb a többi modellnél. Nem véletlenül, hiszen a tesztelt változatot a Cbone társaság segítségével kicsit átdolgozták, hogy még a legnehezebb terep se okozzon kihívást. Ez a nyitrabányai (Handlová) székhelyű társaság az ausztrál gyártású Old Man Emu termékek segítségével emelte meg a japán futóművet. A futómű új rugókat, lengéscsillapítókat, az alváz pedig speciális burkolatot kapott, amely még jobban védi az esetleges sérülésektől. Ezek az aránylag kis kiegészítők teljesen más szintre emelték az L200 kényelmét. A futómű egyszerűen tökéletesen működik. Hihetetlen könnyedséggel abszolválja a legnehezebb terepet, sziklás utakat, még a kidőlt fákon is simán átvándorol. Egyszerűen nem ismer lehetetlent. Az egyetlen korlátozást az abroncsok jelentették, az igazán sáros utakat klasszikus közúti abroncsokkal nem igazán lehet abszolválni. 
A motorházban 2,4 literes négyhengeres dízelmotor volt, 133 kW (181 LE) teljesítménnyel. Ami meglepett, hogy rendkívül halk, gyorsulásnál persze ad magáról életjelet, de stabil tempónál szinte nem is hallani. A motor „csak” ötgangos automata váltóval volt kombinálva. A fogyasztás átlagban tíz liter volt – miután városban, autópályán és különböző nehézségű terepen próbáltam. 

Ütős ár 

Az L200 már nem tartozik a legújabb modellek közé, mégis hatalmas meglepetést okozott. Számos korszerű technológiát kínál, rendkívül kényelmes és a terepen egyszerűen nem ismer lehetetlent – a Black Edition kivitelezésben ráadásul kifejezetten mutatós. S akinek mindez nem lenne elég, annak még valamit az árról: a tesztelt, teljes felszereltségű legdrágább változat 33 900 euró, ez pedig jóval kevesebb annál, mint amennyit a konkurens modellekért kellene kifizetni.