MINI Clubman: a márka nyújtotta sportos vezetési élmény megmaradt

Igen, amint megjelenik a MINI valamelyik modelljének új generációja, automatikusan felmerül a kérdés, mennyire mini még ez a MINI. A Clubman esetében ez a kérdés többszörösen indokolt, s tán ez az egyetlen modell, amelynél nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy ez már nem mini autó.

Fájni fog, amit most leírok és megmondom őszintén, néhány hete még nem hittem volna, hogy képes leszek rá, de kénytelen vagyok megtenni: sajnos megtaláltam azt a Minit, ami nekem végképp nem tetszik. Belül még minden oké. Pozitívum, hogy a hátul utazóknak is több helyük van, és a csomagtérbe is több holmit lehet bepakolni, de ami a külsőt illeti, nekem egyáltalán nem jött be. A járgány formája már ugyan kevésbé emlékeztet törpék halottaskocsijára, de még így sem sikerült szép autót varázsolni a Clubmanből. Aki az előző Clubmant sem tartotta méretei miatt mininek, az a jelenlegit sem fogja, hiszen elődjéhez képest 30 centiméterrel hosszabb és 12 centiméterrel szélesebb.

Nincs konkurenciája

Ami nem kérdéses, hogy a MINI Clubman gyakorlatilag olyan modell, amelynek nincs konkurenciája. Méretben, formában és árban egyaránt. Inkább a MINI hű klienseinek szóló autó, s közülük is azoknak, akik családot alapítottak, s valamivel nagyobb autóra van szükségük. A tesztelt modell a MINI Clubman Cooper D változata volt, ami annyit jelent, hogy a motorházban négyhengeres dízel erőforrás berregett. A kétliteres motor 110 kW 150 LE teljesítményt préselt ki magából, ami nem rossz teljesítmény. Az autó elsőkerék-meghajtású, nyolcfokozatos automata sebességváltó jár hozzá. Városban hét liter körüli átlagfogyasztást lehet elérni, de városon kívül az átlag könnyen megközelíti az öt litert, az ügyesebb sofőrök még öt liter alatti értéket is elérhetnek. Autópályán 2000 fordulat környékén dolgozik a motor, ami hatliteres fogyasztást jelent. A volán mögött ugyanúgy éreztem magam, mint a háromajtós MINI-ben. A sofőr ülése alacsonyan van, a szinte függőlegesen elhelyezett volán pedig magasan, így olyan érzése van az embernek, mintha sportautóban ülne. Elvégre a Clubman ezt igazolja minden egyes kilométeren. Ennek hátulütője – mint mindegyik MINI esetében –, hogy nem igazán „nyeli el” az út egyenetlenségeit. A volán viszont nagyon pontosan reagál, a kanyarokat élesen és gyorsan lehet szelni.

Összegezve és aláhúzva

Ennek az autónak csak a külsejét tudom bírálni, de azt nagyon. Még egy olyan hű MINI-rajongónak sem tetszik, mint amilyen én vagyok. Ettől eltekintve viszont a Clubman jó járgány. Nagyobb, tágasabb, a hátul utazóknak több helyük van, még a magasabb termetű utasok is kényelmesen elférnek. A csomagtér kicsi, de azért nagyobb, mint korábban, ez pedig jó hír. A fogyasztás is kedvező, ezért akinek kívülről is tetszik, nem akar megválni a MINI tipikus formáitól és a márka nyújtotta vezetési élménytől, s valamivel tágasabb autót akar, annak ideális választás lehet a Clubman.