Minden idők legjobbja

Egy a Forma, és Michael Schumacher az Ő prófétája. Kéretik nem felhördülni, szentségtörést meg istenkáromlást emlegetni, mert ezt a tényt kevésbé ünnepélyesen nem lehet a világ tudtára adni. Azazhogy igen: száraz, kopogó számokkal, amelyekből világosan kiderül, hogy a hat több, mit az öt, a 70 is több (méghozzá jóval), mint az 51, az 1038 pedig aztán tényleg rengeteg sok. Ez mind igaz és támadhatatlan, éppen csak nem igazán sejtjük meg belőle azt, amit ez a 34 éves fiú a Forma–1 újkori történetében véghezvitt.

Schumacher 2003. október 12-e óta a sportág hatszoros világbajnoka. Időrendben állítva 1994-ben, 1995-ben, 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban győzött. A hat világbajnoki cím rekord. A tíz év, amennyi idő alatt összegyűjtötte, szintén páratlan teljesítmény. Mert nem volt a Forma–1 történetében olyan versenyző, aki ikszedik évben világbajnok lett, és az iksz plusz kilencedikben szintén. Az utána következő argentin Juan Manuel Fangio 7 évig volt csúcson, és ez alatt az idő alatt összesen ötször lett világbajnok – de MIKOR? A sportág hajnalán, az ötvenes években, mondhatni lelkes amatőrök mezőnyében. Schumi további rekordja a 70 futamgyőzelem. Kinek van esélye ezt megdönteni, ha mögötte így fest a sorrend: 51 – Alain Prost, 41 – Ayrton Senna, 31 – Nigel Mansell, 27 – Jackie Stewart és 25 – Jim Clark? Menjünk tovább: 54 leggyorsabb versenykör, természetesen rekord. Második Prost (41), harmadik Mansell (30), negyedik Clark (28), ötödik Mika Häkkinen (25), hatodik Niki Lauda (24). Rekordnak számít a vezető pozícióban megtett 3873 kör is; a kerpeni fiút e téren Senna követi 2973 körrel, 3. Prost (2722), 4. Mansell (2089), 5. Clark (1946), 6. Stewart (1913). Ki és mikor fogja ezeket a számokat akár csak megközelíteni is, ha közvetlenül Schumacher mögött – és meglehetősen hosszú sorban – egytől egyig visszavonult vagy éppenséggel már az élők sorából is eltávozott versenyzők állnak? S még távolról sincs vége: 194 futamon 1038 világbajnoki pont, egy szezonban szerzett legtöbb győzelem (11). Csak az edzéselsőségek számában más a csúcstartó: Ayrton Senna, aki 65-ször indulhatott az első rajtkockából, míg Schumacher „csak” 55-ször. Csakhogy sem Senna, sem a 3-4. helyen álló Clark és Prost (33-33), sem az ötödik Mansell (32) sem a hatodik Fangio (29) nem fog már onnan indulni, míg Schuminak erre egyelőre minden esélye megvan.

Mindezek ismeretében nem csupán az a magától értetődő, ha Michael Schumachert a Forma–1 valaha élt legnagyobb versenyzőjének nevezzük. Felelősségünk teljes tudatában állítjuk, hogy ő az első és az egyetlen, akinek ebben a sportágban már most odaítélhető a „minden idők legjobbja” minősítés – méghozzá a szó legigazibb értelmében. A minimálisnál is kisebb ugyanis az esélye annak, hogy ezeket az eredményeket a jelenkori és jövőbeli élmezőnyhöz tartozó istállók egyre kiélezettebb konkurenciaharcában bárki is túlszárnyalhassa. Nem is beszélve arról a sokatmondó tényről, hogy 1957 (!!!) óta egyetlen versenyző sem volt egyfolytában két évnél hosszabb ideig a csúcson. Illetve egyetlenegy: Michael Schumacher. A négy legutóbbi szezonban, trónfosztás nélkül…