Mercedes–Benz 190 A Elegance

#A szerző felvétele „Nagy Mercedesszel járok, kicsivel parkolok.” Jól hangzik – és ráadásul igaz, pedig a legkisebb stuttgarti modellsorozat tagjait most már 201 mm-rel megnyújtott változatban is kínálják. Erről és még sok minden másról az egyelőre még piaci csúcsmodellnek számító 190 A Elegance tesztje során győződhettünk meg.

A kis Merci legújabb nemzedéke nemcsak nagyobb, hanem szebb is lett: újak az átlátszó burájú fényszórók, a hátsó lámpatestek és a lökhárítók. Belül a középkonzolon helyet cserélt a fűtésszabályozó egység és a rádió, ami mindkettőnek csak javára vált. Az innováció legnagyobb hozadéka azonban kétségtelenül a 3776 mm-es karosszéria, amely természetesen szintén az ismert, rendkívül biztonságos „szendvicskonstrukció” (frontális ütközéskor a motor a padló alá csúszik, nem az elöl ülők ölében landol). E megoldás két további előnye, hogy magasan ülünk, és a padló elöl-hátul teljesen sík. Ami pedig a plusz egy arasznyi hoszszúságot illeti, távolról sem csupán nagyobb pléhdobozt jelent. A 2593 mm-re növelt tengelytáv látványos eredményeket hozott az autó hátsó szegmensében, amit felvételünk is jól illusztrál (tegyünk hozzá, hogy a kép a 111 mm-rel előre-hátra mozgatható ülések leghátulsó pozíciójában készült, kb. félig hátratolt elülső fotelekkel). Ilyen beállítás mellett nincs az az NBA-s kosárlabdázó, aki kénytelen lenne térdét a vezető fülére akasztani. Mellesleg ekkor még mindig 350 liternyi rakodótér marad a hátsó ülések mögött, de ha csak „félútig” (60 mm) csusszanunk is előre, a saroglya rögvest 470 literesre nő. Az elérhető maximum pedig – 1930 liter, ami szinte hihetetlen ekkora autónál; igaz, ehhez már a hátsó ülések kiszerelése szükséges. A művelet egyébként a jól kézre álló emeltyűk-kallantyúk segítségével pillanatok alatt elvégezhető.

A tesztkocsi motorházában – ha a vadonatúj 210-es modellt nem számítjuk – az A széria legerősebb hajtóműve dolgozott. Hengerűrtartalma benzinmotornál kissé szokatlan (1,9 l), legnagyobb teljesítménye 92 kW. Pörgetnünk kell, különben nem érezzük, hogy 125 lovat terelgetünk; ha viszont megtesszük, 198 km/óráig meg sem állunk, miközben állórajtból 8,8 másodperc alatt érjük el a 100 km/órás sebességet. A fogyasztás nagyjából a motorkategória átlaga (10,7/6,0/7,7 1/100 km). A kocsi menettulajdonságai kifogástalanok, az emlékezetes „jávorszarvastesztet” követő átépítések meghozták a kívánt eredményt. A hosszabb tengelytáv is jótékonyan érződik: az alváz sokkal kevésbé érzékeny a keresztirányú útegyenetlenségekre. Esetünkben megtették a magukét a 195/50-es gumiabroncsok is.

Közismert, hogy az A sorozat már alapfokon sok értékes holmit tartalmaz (ABS+ESP, BAS fékaszszisztens, 4 légzsák stb.). Magasabb szinten ezeket már csak olyasmik egészítik ki, mint az elektromos hátsó ablakemelők, a távirányítású központi zár, a bőrbevonatú volán és 1,9-es motornál a 16 hüvelykes könnyűfém keréktárcsák. Bevallottan megrökönyödtünk viszont azon, hogy a klímaberendezésért még a csúcsnak számító Elegance komfortfokozatban is felárat kell fizetni! Ugyancsak az opciós listáról került a kocsiba néhány további kényelmi és biztonsági kellék, mint például az elektromos tetőablak, a hátsó és elülső (!) parkolószenzor, a felár nélkül megrendelhető két önálló hátsó ülés, a fűthető elülső ülések, valamint a CD-lejátszós gyári autórádió. Az árkalkulációnál azonban mindezt kíméletességből leszámítjuk, és csak a „hosszú” Mercedes A 190 Elegance alaplistás árát adjuk meg: 847 100 korona. Aki mégis szörnyülködik, ne feledje: Mercedesről van szó... (vgy)