Maserati MC12: Versenyautó, utcai kivitelben

Hátul: hatalmas szárny, apró, kerek lámpák és négy kipufogótorokA manapság már a Ferrari kötelékébe tartozó márka 37 év kihagyás után gurult vissza a versenypályákra, méghozzá a Ferrari Enzo alapjaira épített, bődületesen erős MC12-es sportváltozatával. Az alábbiakban a „civil” verziót veszszük górcső alá, de a sportmutáció látványos eredményeiről is ejtünk néhány szót.

Összesen 50 darab készült

A Maserati MC12-est nem lehet egyszerűen Enzo-utánzatnak nevezni. Már csak azért sem, mert 2004-ben és 2005-ben egyaránt 25-25 darabot gyártottak belőle. Azért csak ennyit, mivel pontosan ennyire volt szükség a homologizációhoz. Ezzel a modenai székhelyű sportkocsigyár terméke ritkább, azaz különlegesebb autó lett, mint a szintén nem éppen tömegcikknek számító Ferrari Enzo, hiszen abból 349 darab készült – és mellesleg már elővételben elkelt mindegyik. Ha tehát valaki még ennél is egzotikusabb önjáróra vágyott, két évig adott volt a lehetőség, feltéve, hogy az illető bankszámláján volt közel háromnegyed millió eurónyi mozdítható pénz. Most már nem adott, bármennyi pénze legyen is az illetőnek, mivel a kocsiból egyszerűen nem fognak többet gyártani. Csak érdekességként: az elkészült 50 darabból Csehországba is jutott egy, de a tulajdonos kilétét titok fedi.

Roadsterré is átalakítható

A „civil” Maserati az Enzótól eltérően kivehető targatetőt kapott. Ez jó, viszont cserébe le kellett mondani a felfelé nyíló szárnyas ajtókról. Az orr-rész klasszikus, ovális alakú Maserati hűtőráccsal készült, közepén a háromágú szigonnyal. A kocsi oldalán, az egymástól meglehetősen távolra került kerekek között széles légterelő csatorna fut végig, ami csökkenti a légellenállást, sőt némi leszorító erőt is termel. Ugyanez a célja a hatalmas hátsó szárnynak, valamint a kocsi alján elhelyezett diffúzoroknak is. A rövid utastér fölül egy darabban levehető a már említett targatető, amely mögött a motor légszomját enyhítő szívónyílás található.

Több mint 600 lóerő

Apropó, motor. Az MC12 hátsó középmotoros, ami 41/59 százalékos tömegeloszlást eredményez az elülső és a hátsó tengely között. A hatliteres, V12-es aggregát hengersorai 65 fokos szöget zárnak be, a hengerenként 4-4 szelep nyitási és zárási idejét két felülfekvő vezérműtengely szabályozza. Az alumínium és titán felhasználásának köszönhetően az egész aggregát csupán 232 kilogrammot nyom. Ami a teljesítményét illeti, csak kevéssel marad el az Enzo 660 lóerejétől, s ez a potenciál az 1335 kg önsúllyal kombinálva észvesztő menetteljesítményeket eredményez. A táblázatban szereplő 330 km/órás végsebesség például a gyártó szerint csupán egyféle alapérték, avatott kezekben az autó ennél többet is tud.

Versenyváltó és bőrkárpit

A hatfokozatú automatizált váltó Forma–l-es stílusú váltásokat tesz lehetővé, és kétféle állásban használható. A Sport mód a finomabb váltásokról és a bekapcsolt kipörgésgátlóról ismerhető fel, míg Race állásban durvább és gyorsabb váltásokra, illetve versenyüzemmódban működő ASR-re számíthat a vezető. A Pirellitől származó, 19 colos felniken feszülő gumiabroncsok mérete elöl 245/35, hátul 345/35; az nem lehet kétséges, hogy a hátsó kerekek a hajtottak. A felnik rögzítését egyetlen központi kerékcsavarral oldották meg. Nem szokványos a fékrendszer sem, amelyet magától értetődően a Brembo szállít. Elöl 380, hátul 355 milliméteres tárcsákba harapnak a hat-, illetve négydugattyús féknyergek, miközben a torokszorító lassulást verseny-blokkolásgátló felügyeli.

A konstruktőrök az utasteret sem hagyták teljesen csupaszon, de természetesen nem szabad a Quattroporte limuzin luxusát várnunk. A sportosan egyszerű belsőbe azért így is belefért a bőrkárpitozás, a légkondicionáló, az elektromos ablak- és tükörmozgatás, plusz a 12 V-os csatlakozó. Az elmaradhatatlan ovális Maserati óra az MC12-ben is kitüntetett helyen díszeleg: a középkonzol alján, a motor kék indítógombja fölött helyezték el.

Sikerszéria a versenypályákon

Ami pedig a mindössze 5-5 példányban legyártott versenyváltozatot illeti, első megmérettetése 2004-ben, az FIA GT imolai futamán volt, ahol a második helyen ért célba. A nevezetes eseményen még a Ferrari elnöke, Luca di Montezemolo is jelen volt. Utána a kocsi egy győzelmet is aratott, de ezeket az eredményeket teljes évad híján még nem igazán vette komolyan az autós világ. A tavalyiakat viszont már annál inkább: 11 versenyből négy kettős és egy hármas győzelem... Az autó a 2006-os idényt is győzelemmel kezdte Silverstone-ban, egyszóval: gurul a szigonyos szekér…. (amg/tz)

Motorelrendezés: V12/65°*

Hengerűrtartalom: 5998 cm3

Legnagyobb teljesítmény: 465 kW (630 LE)/7500 min-1

Legnagyobb forgatónyomaték: 652 Nm/5500 min-1

Legnagyobb sebesség: 330 km/óra

Gyorsulás 0–100 km/óra: 3,8 s

Gyorsulás 0–200 km/óra: 9,9 s

0–400 m: 11,3 s

0–1000 m: 20,1 s

Ár: 720 000 euró (kb. 28 800 000 korona)

* (Az utcai változat adatai)