Már 30 éve járja az utakat a Suzuki Vitara

Három évtizeddel ezelőtt, 1988-ban került piacra az első Suzuki Vitara, amelyet igazi négykerék-meghajtású terepjárónak szántak. Három- és ötajtós, hétszemélyes és leemelhető tetővel rendelkező változat is szerepelt a kínálatban.

Kétség nem fér hozzá, hogy a japán Suzuki tud valamit a kis off-roadok gyártásáról. A márka a nyolcvanas években egyetlen kis SUV-t gyártott, mégpedig a második generációs Jimnyt, amely nálunk Samurai néven lett ismert. Mivel ez egy kifejezetten kis terepjáró volt, a vásárlók valamivel nagyobb modellre vágytak. A gyártó eleget tett a kérésnek. Persze ehhez nagyban hozzájárult az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal, az NHTSA is, amely korszerűbb és szélesebb autót akart, a Samuraial ugyanis gyakran előfordult, hogy a terepen felborult.

A Suzuki számára pedig az amerikai piac kulcsfontosságú volt, mivel jelentős bevételre tett itt szert. A szóbeszéd szerint a japánok 1986-ban megmutatták a készülő autót a Lada Nivaként elhíresült VAZ 2121 „atyjának”, Pjotr Prusznak. A Lada Niva már akkoriban nagy népszerűségnek örvendett a nyugat-európai országokban.

Amikor útnak indult

A Vitarában négyhengeres OHC erőforrás volt, melynek hengerűrtartalma 1590 cm3, teljesítménye pedig 59 kW volt. Némelyik országban a katalizátor nélküli karburátoros változata is elérhető volt 55 kW teljesítménnyel. További jellemzője volt a négykerékmeghajtás. A terepjáró háromajtós változatának hossza 3,56 méter, magassága pedig 1,7 méter volt, ami a külsőt illeti, alig találtak volna rajta kivetnivalót, egy klasszikus személyautóra emlékeztetett.

A sorozatgyártást 1988 tavaszán kezdték el, a japán bemutatót augusztusban tartották, az első kiállítás, amelyen látni lehetett, értelemszerűen a tokiói volt. A klasszikus háromajtós változaton kívül kezdetektől fogva létezett az úgynevezett Canvas Top, tehát leemelhető anyagtetővel rendelkező változat. Rövid ideig, 1990-ig gyártották a modell teherváltozatát, az amúgy lehajtható támlával rendelkező hátsó ülések nélkül.

Az alig egytonnás off-road gyorsan nagy népszerűségre tett szert. Elsősorban a fiatal generáció vásárolta, nem véletlenül célozta meg a márka marketingosztálya a vásárlók ezen csoportját. Az első évben világszerte 64 ezer darabot adtak el belőle, ami a Suzuki számára akkoriban rendkívül jó eredményt jelentett. Japánban a Vitarát Escudónak hívták, a volt portugál pénznem elnevezésére emlékeztető megnevezést éveken át használták. 1990-ben a kínálatban szereplő ötfokozatos váltót a négyfokozatos automata váltó is kiegészítette.

Ötajtós változat

A Vitara kínálatát 1990-ben tovább bővítették, hiszen ekkor jelent meg a 3,98 méter hosszú ötajtós változat, amely Európában egy évvel később debütált immáron két légzsákkal. A járgány ezáltal természetesen megnőtt, az üzemanyagtartálya is az eredeti 42 liter helyett 52 literes lett, méretesebb lett a csomagtér és a hátsó lábtér is. Megjelent a hátsó laprugót helyettesítő tekercsrugó, a szervokormány is az alapkínálat része lett. A japán változat neve Escudo Nomade, az európaié Vitara Long volt. Abban az időben évente több mint százezer Vitarát gyártottak, s például 1991-ben csak Németországban közel 11 ezer kelt el. Nem sokkal később megjelent az ezerhatszázas G16A, az amerikai piacon 71 kW-ra csökkentett teljesítménnyel, amely az Egyesült Államokban a Sidekick nevet kapta.

1993-ban megváltoztatták a műszerfalat, érdekes változat volt a korlátozott darabszámban árusított Vitara Rossini rózsaszín metálfényezéssel és bézs bőrülésekkel. Idővel bővítették a motorkínálatot is: 1994-ben debütált a kétliteres V6 (100 kW) erőforrás, illetve az RF sorozatú négyhengeres dízelmotor, amelyet a Suzuki a Mazdától vásárolt.

1996 elején, a dizájn enyhe modernizációja után Európába is megérkezett a dízelmotor, ám az 1,9 literes turbós 52 kW teljesítménnyel. A második generáció 1998-ban már a Grand Vitara néven futott.

Egy globális modell

A Vitara szó szerint globális modellé vált. Vietnamban, Thaiföldön, Ausztráliában, és Indonéziában is árusították, ez utóbbi országban ráadásul a különböző változatok számára mind a három elnevezést használták, tehát a Vitarán kívül még az Escudo és a Sidekick elnevezéseket is. A Vitarákat egyébként Tajvanon és az ecuadori Quitóban is gyártották, itt Chevrolet Vitara néven – ezt az elnevezést használták egy ideig Brazíliában is. A kanadai gyárból származó Sidekick pedig az argentin és a bolíviai piacokon is megjelent.

A Vitara utolsó, negyedik generációjából már hétezer kelt el Szlovákiában, továbbra is a leggyakrabban vásárolt kompakt SUV modellek közé tartozik. A világ 191 országában 1998-tól összesen 3,65 millió Vitarát adtak el. (dem)