Lexus LC 500h: a lehető legjobb

Ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a legjobb autó, amelyiket az utóbbi években vezettem, akkor múlt héttől szemrebbenés nélkül rávágom: a Lexus LC 500. Ettől jobbat, szebbet és élvezhetőbbet az utóbbi években senki nem tudott magából kipréselni, s nagy a gyanúm, hogy a Lexusnak egy jó ideig sikerül megőriznie ezt az elsőbbséget.

Mindig is rajongtam a Toyota luxus divíziójának, a Lexusnak az autói iránt. Elsősorban a dizájn miatt, hiszen a Lexus járgányai sorra inkább látványautókra, koncepciókra, mintsem sorozatgyártású modellekre hasonlítanak. Az LC 500 viszont minden elvárásomat túlszárnyalta.

Nem olyan rég a Lexus vezérigazgatója még arról beszélt, hogy bekövetkezett a klasszikus motorok vége, a jövő az alternatív meghajtásé és az autonóm vezetésé. Aztán lám, megjelent az LC 500. Pontosan az ellentettje mindennek, ami a légkört és a környezetet hivatott óvni. A kínálat csúcsa az ötliteres nyolchengeres motor, melynek teljesítménye eléri a 351 kW-ot és 477 lóerőt. Igazi vadállat. A gyengébb testvére az LC 500h már alternatív meghajtással rendelkezik, a 3,5 literes hathengeres motornak valamivel gyengébb a teljesítménye, de ez is abszolút elég. Én ezt a változatot kaptam tesztelésre.

Hihetetlen dizájn

A szokatlan vonalvezetésnek köszönhetően az LC 500h-t lehetetlen nem észrevenni az úton. Mindenki megfordul utána, a sofőrök fényképezik az úton, a járókelők megállnak a járdán és bámulják. Az autó szerencsére bentről is ugyanolyan extravagáns, mint kintről. Az utastérben megtalálnak mindent, kék bőrt fehér cérnával, kék bőrt kék cérnával, narancssárga Alcantara kárpitozást és még fehér bőrt is. A sportautókhoz híven a műszerfal sofőrorientált, minden úgy van kialakítva, hogy elsősorban a sofőr kényelmét szolgálja.

A vonalvezetésről, a különféle dizájnelemekről oldalakat lehetne teleírni, én most röviden kitérek a kedvencemre, mégpedig a központi fordulatszámmérőre. Bár minden információt már az elterjedt TFT-kijelzővel jelenít meg, a fordulatszámmérőt az alumíniumkeretével együtt egy gombnyomásra félre tudjuk tolni. Ilyenkor a bal oldalon egy nagyobb kijelzőn nézhetjük például a navigációt. Nem tudtam rájönni, hogy mindezt hogyan sikerült kivitelezniük. Az alumíniumkeret mintha a kijelzőn csúszna jobbra és balra. Különösebb gyakorlati funkciója ennek a megoldásnak nincs, de annyira jól néz ki, hogy legalább tízszer félretoltam egymás után, miután először kipróbáltam.

A vezetés élménye

A volán mögött ülve egyébként érezni, hogy a tervezők elsősorban a vezetés élményére összpontosítottak, a hibridmeghajtás csupán a hab a tortán azoknak, akik tényleg fontosnak tartják az alternatív meghajtást. Az LC 500h kombinált teljesítménye 360 lóerőt jelent, a négyfokozatos automata váltóhoz még egy hatfokozatos CTV váltót kapcsoltak, s ezt a két dolgot valamilyen csodával határos módon sikerült úgy összekombinálniuk, hogy összesen tíz sebességfokozat áll a sofőr rendelkezésére. A váltás önmagában nagyon precíz és sima.

Nehéz pontosan megítélni a 3,5 literes motor tulajdonságait, hiszen a hibrid technológia is besegít neki, minden esetre egy nagyon karakteres motornak tűnt, amelyet a magasabb fordulatszám mintha még inkább életre keltene. Ugyanez a motor van például az RX 450h modellben is, ebben az esetben viszont magasabb a teljesítménye. A fogyasztás kilenc liter volt, ami végképp nem rossz eredmény, ha belegondolok, nem sajnáltam az úton.

A motor hangjára is külön hangsúlyt fektettek, azt akarták, hogy szép legyen és kellemes. Nekem kicsit visszafogottnak tűnt, inkább motorkerékpárra emlékeztetett, mintsem egy sportautóra. Valamivel mélyebb, erőteljesebb berregés illene egy ilyen járgányhoz.

Egyébként nehéz elképzelni, hogyan férhetett el a V-elrendezésű motor és a multilink futóelemek ilyen alacsonyan, ám a Lexus tervezői valahogy ezt a problémát is megoldották. A futóművel is fantasztikus munkát végeztek. Comfort üzemmódban az LC 500h hihetetlenül kényelmes. Mindezt úgy, hogy az autón 21 collos kerekek voltak, vékony runflat abroncsokkal.

Ideális utastárs

A Lexust lehet sokan unalmas márkának tartják, mert a hibrid meghajtásra, az új technológiákra összpontosít. Aztán viszont a piacra dobnak egy olyan autót, ami semmi másra sem hasonlít, olyan, mintha közvetlen az autószalonról érkezett volna. Soha nem gondoltam volna, hogy sorozatgyártásba kerülhet egy ilyen autó. Egyetlen része sincs, amelyen spóroltak volna. Tisztességesen és költségesen összerakott modellről van szó. Nem olcsó, de garantáltan megéri a pénzét.