KIA legény a gáton?

Soha szebb sztorit! – kiáltott fel az elragadtatástól egyik szlovák kollégám, amikor 2005 második felében a Zsolna környéki földfelvásárlási ügy kezdett botránnyá dagadni. Igaza lehetett, hiszen jóformán egyenes adásban mutattuk meg a világnak, mennyire felkészültünk a külföldi befektetők fogadására – áldozatok és hiénák egyaránt.

A vihar lassan elült, a Krasňanyban lótenyésztés céljaira a piaci ár harmadáért felvásárolt telkeken feketén is felépül a koreai falu, s a pozsonyi Kia Hills villanegyed is rövidesen valósággá válik. Zsolna polgármestere, a nem éppen toleranciájáról elhíresült Ján Slota a múlt héten már koreai testvéreinknek nevezte a befektetőket, jelezve ezzel, hogy a szlovákság végleg a kebelére ölelte őket.

Azaz mégsem egészen, hiszen a KIA alkalmazottai szájából már elhangzottak az első jajszavak; arra ugyanis senki nem volt felkészülve, hogy a koreaiak magukkal hozzák a miénktől eltérő munkafegyelmüket, szokásaikat, kultúrájukat is.

Erről a kultúráról pedig illik tudni, hogy csak és kizárólag azért tudott fennmaradni a hatalmas Kína és Japán között, mert a jó koreaiak foggal-körömmel ragaszkodtak hozzá. A feltétlen tekintélytisztelet, a hierarchiákhoz való ragaszkodás, a befelé fordulás csakúgy része ennek a kultúrának, mint az állandó fegyelem. Értesüléseim szerint több tucatra tehető azoknak a száma, akik a kötelező reggeli testedzés miatt mondtak le munkahelyükről, s a KIA egyes részlegein a munkaerő-vándorlás eléri a 20-30 százalékot.

Megnyugtatásként közlöm: a koreaiak egymással szemben sokkal keményebbek, a munkahelyeken nem ritka a testi fenyítés alkalmazása sem. Erre a szlovákiai cégben egyelőre nem került sor, ám az alkalmazottak bíznak abban, hogy a koreai vezetés „civilizálódik”, európaivá válik. Ha mégsem, úgy a kormánynak további kemény milliókat kell elkülönítenie átnevelésükre. (la)