„Kérem a készülék kalibrációs jegyzőkönyvét!”

Talán olvasóink némelyikéhez is eljutott az a felhívás, amely a világhálón terjed, s amelynek lényege: keserítsük meg a sebességmérő rendőrök életét! Konkrétan: ha bemértek bennünket, és közölték, hogy ennyivel és ennyivel léptük túl a megengedett sebességet, ne fizessünk, vagy pénz híján ne írjuk alá semmit és ne vegyük át a postautalványt sem. Ehelyett lendüljünk ellentámadásba, és követeljük a rendőrtől, hogy 1. Mutassa fel a sebességmérő berendezés úgynevezett kalibrációs jegyzőkönyvét, mégpedig az eredeti példányt, vagy minimum a közjegyzővel hitelesített másolatot; 2. Úgyszintén mutassa meg a mérőberendezésre kötelezően felragasztandó kalibrációs bélyegeket – ha kell, hívassa ide az országúton cirkáló mérőkocsit, vagy ültessen autóba, és vigyen el a bennünket bemért stacionárius radarhoz; 3. Mutasson fel hivatalos igazolást arról, hogy abszolválta a mérőberendezés használatához szükséges tanfolyamot. Ha a rend őre e kéréseknek nem tud vagy nem akar eleget tenni, a) kijelenthetjük, hogy a mérést érvénytelennek tartjuk, b) kérvényezhetjük a mérőberendezés pontosságának ismételt vagy utólagos ellenőrzését, c) ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akár feljelentést is kilátásba helyezhetünk, csalás és hivatali jogkörrel való visszaélés gyanúja miatt.

Heuréka! – ujjonghat első örömében az autós. Mostantól nincs több macera, majd én megmutatom nekik! Második olvasatra azonban már kapiskálnia kéne, hogy a dolog korántsem ígérkezik ilyen egyszerűnek; mi több, néhány komoly hátulütője is kezd felsejleni. Harmadik olvasatra pedig minden megfontoltan gondolkodó embernek rá kell jönnie, hogy – az egész úgy hülyeség, ahogy van, és minden ilyen próbálkozás eredményeképpen csak mi húzhatjuk a rövidebbet.

Mert először is: bárkivel, bármilyen területen csak akkor érdemes harcba bocsátkoznunk, ha 100 százalékban biztosak vagyunk abban, hogy NEKÜNK VAN IGAZUNK. Esetünkben: mi NEM LÉPTÜK TÚL a megengedett sebességet, hanem ezt – aljas és törvénytelen eszközökkel – kizárólag a rend őrei akarják ránk bizonyítani. Ismerjük el, hogy egy-két határesetet leszámítva ez szinte soha nincs így. Magyarán: ha bemértek és megállítottak, azért tették, mert TÉNYLEG TÚL GYORSAN HAJTOTTUNK, magyarán tényleg elkövettük a szabálysértést. S ekkor kardot rántani, támadásba lendülni, lényegében olyasmit feltételezve, hogy amit a rendőr csinál, az nem egyéb törvénytelen országúti kalózkodásnál – nos, ez egyszerűen butaság lenne. Vagy minimum olyan harc, amelynek rövid és hosszú távon is csak mi lehetünk a vesztesei. Mert a rendőr is csak ember, akit joggal bőszíthet fel a VÉTKES ilyen szőrszálhasogatása-kukacoskodása, aminek egyetlen célja kibújni a felelősség alól. És pusztán ezért megteheti azt, ami eredetileg eszében sem volt: az utolsó izzószálig megvizsgálhatja autónk külső világítását, kérheti a tartalék égőket/biztosítékokat, ellenőrizheti a vöröskeresztes ládikó tartalmát és szavatossági idejét, a mentőmellény meg- és hollétét, az előírt méretű és típusú pótkereket, a vontatókötelet, a gumiabroncsok mintázatát és még egy csomó mindent. Vagy egyszerűen: máskor is bemérhet bennünket pont ő, ha gyakran abszolvált útvonalaink valamelyikén történt a közjáték. Márpedig akkor, ilyen előzmények után mindenre számíthatunk, csak jóindulatra nem.

Tény és való: irritál bennünket a már szinte mindennapossá vált sebességmérés. Főleg ha látjuk, hogy a rendőrök balesetmegelőző tevékenysége 90 százalékban ebben merül ki, és hogy sokkal kevesebbet törődnek például a közlekedési krízishelyzetek gyors és operatív megoldásával – lásd dugók, meghibásodott szemaforok által lebénult kereszteződések és így tovább. Arról nem is beszélve, hogy szinte hetenként olvashatjuk: ittasan karambolozott egy rendőr, s a következmények nemegyszer tragikusak voltak. Ezek is letagadhatatlan tények – de az is, hogy a közlekedési balesetek jelentős hányadát a gyorshajtás okozza, s hogy ezt csökkentendő, a sebességmérés AZ EGÉSZ VILÁGON egyre gyakrabban és egyre szigorúbban alkalmazott eszköz. Aki többet autózik külföldön, nagyon jól tudja, hogy ez így van. És egészen biztos, hogy ilyen sofőrnek, ha például Ausztriában gyorshajtásért lemeszelik, esze ágában sem lesz követelni a rendőrtől a mérőeszköz kalibrációs jegyzőkönyvét, vagy a tanfolyam elvégzéséről szóló igazolást…