Honda Civic 1.7 CDTi: Száz lóerővel

# A japán gyár régi nevet viselő új alsó középkategóriás modellje bemutatkozásakor nem kis feltűnést keltett. Az eddig hangsúlyozottan sportos szabású autó ugyanis kifejezetten „családcentrikussá” vált, elsősorban jócskán kitágult belső terének köszönhetően. Külső architektúrája is alaposan megváltozott, de hogy jó irányban, azt a hasonló koncepciójú legújabb kategóriatársak egész sora bizonyítja (Peugeot 307, Toyota Corolla, Fiat Stilo). Fokozatosan piacra kerültek a különböző verziók (három- és ötajtós hatchback, négyajtós szedán, kupé, végül az abszolút csúcsot képviselő Type-R sportváltozat), amelyekben azonban kivétel nélkül volt valami közös. A benzinmotor. Kilencventől egészen 200 lóerőig. Miközben ma már akad olyan márka, amely három-négy dízelmotort is kínál ebben a kategóriában, de legalább egyet mindenki. Erre még egy olyan benzinfüggő márkának is reagálnia kellett, mint a Honda. Igaz, nem itt kezdték a reagálást, hanem az egygyel nagyobb Accordnál; a dízelaggregátok iránti igény azonban olyan rohamosan növekedett, hogy egyszerűen nem várhatták meg, amíg a 2,2 literes, saját fejlesztésű motor elkészül. Az Isuzut hívták hát segítségül, pontosabban átvették annak 1,7-es turbódízelét, amelyet Európában az Opel is használ. Teljesítményével (55 kW/75 LE) és nyomatékával (165 Nm) azonban korántsem voltak elégedettek, ezért kissé átépítették. Kapott még egy vezértengelyt, hengerenként még két szelepet, miáltal legnagyobb teljesítménye kerek 100 lóerőre (74 kW), forgatónyomatéka pedig 220 Nm-re nőtt. Ideális erőforrás egy B-szegmensű gépkocsi számára, ami adott esetben nem lehetett más, mint a Civic. A CDTi megjelölést viselő autó tavaly őszszel, a frankfurti autószalonon mutatkozott be, és néhány hónappal később a szlovákiai piacon is megjelent. Mi idén októberben kaptuk meg tesztelésre, mégpedig ötajtós karosszériával és az alacsonyabb S komfortfokozatban.

A kocsi külalakjával kapcsolatban annyit még feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a sportosság azért nem veszett ki belőle. Erről főleg az agresszív vonalvezetésű, hatalmas fényszórók gondoskodnak, de a meredek szögben emelkedő motorháztető is dinamikus látvány. A magas tető kitágította a bennülők életterét, akik azonban mégsem ebből profitálnak a legtöbbet, hanem az úgynevezett kardánalagút hiányából. Elsősorban ennek köszönhető, hogy gyakorlatilag szabad az átjárás az utastér egyik oldaláról a másikra. S mivel alagút elöl sincs, a sebességváltó kart a középkonzolra kellett telepíteni, ahol egyébiránt nagyon jó helyen van. Már csak azért is, mert szinte vízszintes karral elérhető. A szereltség ebben a fokozatban is imponáló: ABS fékrendszer négy tárcsafékkel és EBD elektronikus erőelosztóval, két frontlégzsák, két oldallégzsák, szervokormány, állítható magasságú volán és vezetőülés, központi zár, elektromos elülső ablakemelők, kazettás magnóval kombinált kéthangszórós gyári rádió. Csomagjainkat hátul 370 literes poggyásztartó várja, amely az osztott hátsó üléstámlák előredöntésével 732 literesre bővíthető.

Maga a motor lényegében megfelelt a várakozásainknak. Viszonylag kis hengerűrtartalma következtében jobban érezzük a „turbó” belépését, és a vezetés csak ettől a pillanattól válik igazán élvezetessé. Ha ebben a tartományban (1800-as fordulatszám felett) maradunk, százra akár 11,3 másodperc alatt is felgyorsulhatunk. A kocsi végsebessége is tiszteletet parancsoló 182 km/óra, de sokkal értékesebbek a fogyasztás adatai: városban 6,3, országúton 4,4 (!), vegyes forgalomban pedig 5 liter 100 kilométerenként! Lehet tehát kezdeni a számolgatást, hány kilométer megtétele után térül meg az ötajtós Honda Civic 1,7 CDTi 599 900 koronás vételára... (V. Gy.)