Ford Focus ST kombi, a családbarát vadorzó

ÚJ SZÓ-TESZT

A járgányt háromnapos tesztelésre kaptuk kölcsön. Szerencsénk volt, hogy a három nap hétvégére esett, így kipróbálhattuk, mire képes ez a sportos családi kombi. Ami első perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a Focus ST nagyon jól fekszik az úton, meglepően jó alváza és halk motorja van. A nagy csomagteret a durvább vezetésnél nem is érezni.

Az ehhez hasonló modelleknél az objektív és szubjektív érzések enyhén a háttérbe szorulnak, inkább a vezetési élmény kerül előtérbe. Ez ugyanis a nagy csomagtérnél és kedvező fogyasztásnál is fontosabb – ebben az esetben. Ilyen járgányt inkább azok vesznek, akik szeretik a gyorsaságot, de az év jelentős részét visszafogott tempóban töltik az úton.

A Focus ST kombit, különösen ebben a színben, egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Akár úton, akár nagy bevásárlóközpontok parkolójában – a szín egyik nagy előnye, hogy ha valaki nem emlékszik, hol parkolta le autóját, ami nálam gyakran előfordul, annak elég egyszerűen szétnéznie, s távolról is meglátja, hol várakozik a kocsi. Nekem személy szerint eleinte nem tetszett ez a New York-i taxik és a dongó keverékére emlékeztető szín, de végül nagyon megkedveltem.

A pozitívumok felsorolása az utastérben folytatódik. „Ezt nem hiszem el” – mondta mindenki, aki beült az autóba és kipróbálta a méretre gyártott Recaro ülések kényelmét. Tökéletesen körbeölelik az utas hátát, olyan stabilitást biztosítanak az autóban, amit durvább és kényelmesebb vezetés során egyaránt értékelni fognak.

A műszerfalon külön helyet kapott az olajhőmérséklet-kijelző, továbbá a turbó- és az olajnyomásmérő. A Start-Stop gomb benyomása után azonnal egyértelművé válik, hogy nem egy gyenge motor rejlik a motorházban. Igazán kipróbálni viszont csak üres úton lehet, valahol a városon kívül. Egy ideig eltartott, míg találtam ilyet, de szerencsére végül sikerült. Leállok. Mély lélegzet. Fék, egyes sebességfokozat, gáz, elengedni a kuplungot és mehetünk. A gyorsulás egyesen nem az igazi, ezért gyorsan kettesre kapcsolok. Most már beindul a gépezet, emelkedik a fordulatszám, a motor gyönyörű hangon berreg, a fordulatszám-mutató pirosban, jöhet a hármas, ismét nagy nyomással gyorsulok, a mutató azonnal pirosban, négyes, gáz, fék a kanyar előtt, s folytathatjuk tovább, ameddig az útviszonyok engedik. A Focus ST hihetetlen teljesítményű, s mindenkinek bebizonyítja, hogy egy családi autó is lehet vagány sportos járgány. Ebben a kategóriában szerintem a legjobbak közé tartozik, mind kényelem, mind praktikum, mind a sportos vezetési élmény terén. Kanyarokban és nagyobb sebesség mellett is nagyon stabilan fekszik az úton.

Háromnapos tesztelés során talán csak az autó sportos énjét ismerheti meg kicsit az ember, a praktikum tesztelésére nem igazán van lehetőség. A csomagtér 476 literes, pótkerék nélkül 490 literes. Az üléstámlák lehajtásával 1502 literes rakodóteret kapunk. A hátsó ülések nem annyira kényelmesek, mint elöl, de azért jobbak az átlagnál, és jobban is néznek ki. Ebben az esetben is érvényes, hogy öten csak vészhelyzet esetén utazhatnak az autóban, hosszabb távon kényelemről csak négy utasnál beszélhetünk.

Ami a fogyasztást illeti, a három nap alatt inkább a gyorsulást élveztem, mintsem a takarékos vezetést, ezért értem el majdnem tíz litert 100 kilométeren – ilyen teljesítmény és ilyen méretek mellett ez sem rossz eredmény. Nyugodt tempóban és állandó sebességnél viszont a motor könnyen hat liter alatt teljesít. 130 km/órás sebességnél a fogyasztás nyolc liter körül mozog.

A Focus ST kombi jól néz ki, jó vezetni, jó a motor hangja, és jó, ha az embernek van kulcsa tőle. Valóban a családi és a sportkocsi nagyon jóra sikeredett ötvözete, már alapfelszerelésben is meglepően gazdag felszerelést kapnak. Ez a sárga szín meg egyszerűen zseniális. (dem)